Kicsoda ellenünk?

Gergely István, kétszeres olimpiai bajnok vizilabdázó volt vendége egy programunknak a bankban a nyár elején. Úgy fogalmazott ott, hogy tapasztalata szerint

kétfajta ember létezik. Az egyik azt mondja, hogy a világ összeesküdött ellene. A másik azt mondja, hogy a világ összeesküdott mellette.

Nem nehéz belátni, hogy egyik nézőpont sem lehet igaz. Először is, a “világ”, mint olyan, nem tesz semmit. Ránk érdemben van az van hatással, ahogyan a (környezetünkben lévő) emberek viselkednek. Ott pedig vannak és lesznek mindig velünk ellenséges személyek és mindig találunk és találni fogunk támogatókat is.

De ettől még a mondás üzenetével nagyon egyet tudok érteni.

Kint voltunk a fantasztikus 100. perces győztes gólt hozó Magyarország-Skócia meccsen a foci EB-n. Ahol Varga Barnabás horror-sérülése is történt. Rossz volt átélni, látszott hogy nagy a baj és a lelátóról nézve elég furcsának tűnt a mentők lassú intézkedése. Nyílván a helyszínen élőben senki nem láthatta pontosan mi is történt, mégis néhány percen belül a teljes magyar tábortól zúgott az UEFA-maffia rigmus. A B-közép egyértelműen a gergelyistváni első kategóriába tartoznak. “Balsors, akit régen tép…”.

Talán egyetértünk abban, hogy egészségesebb, ha az ember képes a másik kategóriába tartozóként tekineni a környezetére. De mi kell vajon ahhoz, hogy képesek legyünk erre?

Biztos kell egy alapvető egzisztenciális szint. Saját ars poetica-mat talán itt, a milenneha-n még nem írtam le, “Abban hiszek, hogy az életben 90%, vagy talán még több a hozzáálláson és a gondolkodásmódon múlik”. Ennek kapcsán hívta fel egy kollégám a figyelmem arra, hogy ez igaz lehet a mindenkori hallgatóságom jelentős részére, de nem szabad elfelejtkezni azokról sem, akik olyan élethelyzetben vannak, ahol ez a mondás sajnos nem lehet igaz. Akik boldogulása nagyrészt nem a saját hozzáállásukon múlik. Igaz ez biztosan a fenti kategorizálásra is, biztosan vannak sokan, akik nem élhetik meg azzal a pozitivitással a körülményeiket, hogy a világ mellett esküdött össze. De talán e sorok olvasói között a többség igenis tekinthet ilyen pozitivitással a világra.

És még?

Megfelelő környezet. És/vagy megfelelő hozzáállás az ember környezetéhez. Írtam erről már itt: Ellen? Fél? Biztos nem mindegy, az ember környezete milyen. Gergely István olimpiai ellenfelei nyilván nagyrészt remek sportemberek. Nem kivétel nélkül, de nagyrészt. Könnyebb talán úgy hinni a világ jóságában, ha az ember környezetében alapvetően jó emberek vannak. Példa. Angliában választást tartottak. A regnáló miniszterelnök súlyos vereséget szenvedett kihívójától. Majd mikor róla kérdezték, így nyilatkozott:

„Miközben politikai ellenfelem, Keir Starmer nemsokára a miniszterelnökünk lesz. A munkájában elért sikerei mindannyiunk sikerei lesznek. Minden jót kívánok neki és a családjának. Bármilyen nézeteltéréseink voltak is ebben a kampányban, ő tisztességes, közéleti ember, akit tisztelek. Ő és a családja is megérdemlik minden megértésünket, miközben az új életükre készülnek emögött az ajtó mögött. És miközben megbirkózik minden állások legnehezebbikével ebben az egyre bizonytalanabb világban.”

Így is lehet. Véletlenül se mennék bele a hazai politikai kultúra színvonalának elemzésébe. Nem biztos, hogy ugyanolyan a környezet. Nem biztos, hogy ugyanolyan kaliberűek a szereplők. Így nem is biztos, hogy ugyanúgy állnak egymáshoz.

Alapvető egzisztenciális szint, megfelelő környezet, pipa. Hogyan tovább?

Egyensúly. Meggyőződésem, hogy ha saját magadra kellő magabiztossággal tudsz tekinteni, akkor és csak akkor vagy képes elhinni, hogy a környezeted is megfelelően áll Hozzád. Erre mondta Gergely István, hogy egy idő után eljutott arra a mentális szintre, hogy ha kapott egy bődületes potyagólt egy meccsen, nem kárhoztatta magát, hanem azon kezdett gondolkodni, hogy mit fog majd ezért “cserébe” kapni, mi fogja ezt a bakit, pechet, balszerencsét ellensúlyozni. Mondjuk ez szerintem fordítva is igaz. Ehhez az is kell, hogy az ember kellő alázattal tekintsen sikereire is. Van az a mondás, hogy jó kapusnak van szerencséje. Igaz. Az én kiegészítésem, hogy a jó kapus, ha szerencséje van, tisztában van azzal, hogy az adott védését részben a szerencsének köszönheti. Lehet, hogy nagyon sokat dolgozott a sikereiért, sok lemondással járt a munkája. Biztosan nagyon tehetséges is. De sosem szabad elvitatni a szerencse és a gondviselés szerepét abban, amit elért.

És ahogy a Bibliában is szerepel: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Van az a mondás, hogy “Akár elhiszed, hogy meg tudod csinálni, akár nem, igazad lesz.”. Én így vagyok Gergely István mondásával is.

Elhiszem, hogy a világ összeesküdött. Mellettem. Sőt melletted is.

Mi lenne, ha Te is elhinnéd? Mókára fel!