Kicsit félek. Megtanultam a fociban, hogy a 11-es az büntető. Na, én meg pont 11-es lettem. Remélem nem lesz büntetés…
Próbálom szokás szerint összeszedni, hogy mik történtek velem az elmúlt egy évben. Jó kis év volt ez is!
Én egyáltalán nem bántam, hogy felmentek az energiaárak. Mondjuk a zsebpénzemet nem emelték meg az inflációval, majd beszélek a szakszervezettel. De mivel emiatt hosszabb lett a téli szünet, el tudtunk menni télen a nyárba. Dubajoztunk egyet! Fantasztikus út volt! A kedvencem egyértelműen a sivatag. Ekkora távolugró gödröt még sosem láttam! Elég sokat gyakoroltam a távolugrást, a lebukfencezést a homokdűnékről és még a homok deszkázást is. Én annyira jól el ugrándoztam, hogy még a naplementéről is majdnem lemaradtunk. Szerencsére csak majdnem. Ezt nézzétek:
A síelés az idén kimaradt, helyette párszor korcsolyázni mentünk el itthon. Szerencsére én az iskolában megtanultam korizni, így amikor családilag mentünk, tudtam segíteni Anyának és Apának. Hát nem lesznek jégtáncban világbajnokok, az biztos. Mondjuk simában sem… Anyával bejártunk pár budapesti jégpályát. A kedvencem Csepel volt, bár azt hallottam, az egy bicikli. Nem értem.
A korizáson kívül a rollerezést gyakorlom még viszonylag sokat, a névnapomra kaptam egy elég jó kis rollert. Legtöbbször Noémival, az új bébiszitteremmel megyünk rollerezni. Aki persze nem bébiszitter. Merthogy én nem vagyok bébi, ő meg nem üldögél. Inkább amolyan haver, együtt járunk le a városba, néha együtt focizunk (ő futsal gólkirály), kütyüzünk, olyan nekem mint egy nagy testvér. Én vagyok a kis krapek, ő meg a nagy krapek. Köszi, Noja!
Sok program volt az idén nyáron is, többek között megint voltunk lakóautózni is! Az idén is nagyon jól sikerült, ezt én nem tudom megunni! Csoda szép helyeken jártunk, bejártuk Észak- Olaszország legszebb részeit. Velence volt talán a kedvencem, ott gondoláztunk is. Először úgy értettem, gondolkozni fogunk. Nem értettem, hogy ez miért olyan jó nyaralós program, de aztán nagyon tetszett.
Voltunk Pisában is. Jó előre mondtam Anyáéknak, hogy én a sonkás-sajtosat szeretem, de ők valami toronyról magyaráztak. És persze, hogy csak a tornyot néztük meg, az igazi pizzát nem. Voltunk ezen kívül Sienában, Volterrában, Orvietoban, Spoletoban, Assisiben, Perugiaban, Firenzében és Gradoban is. Mondjuk ezek közül a legtöbb helyen volt pizza is, szóval kárpótoltak. És még tengerezésre is jutott idő, egyszóval ez nagyon pacek volt!
Na igen, pacek. (Idősebbek kedvéért: pacek azt jelenti, hogy jó.) Már ilyen szavakat használok, tudni illik hivatalosan is kiskamasz lettem. Apa már tavaly ősszel kiakadt ezen, amikor egy cipőboltban a kiskamasz osztályra irányítottak minket. Azóta próbálom a viselkedésemmel is tudatosítani benne néha, hogy én már kamasz vagyok. Mondjuk most már lehetek is, szeptemberben elkezdtem az ötödiket. Szeretem. Sokkal jobb, hogy több tanárom van. Van akit jobban szeretek, van akit kevésbé (és van akit még kevésbé…). De odafigyelek a tanulásra, és eddig a jegyeim is egész jók.
Ha már kiskamaszság, megkezdtem a fesztivál életet is. Voltam kint a Szigeten, az Imagine Dragons-t hallgattam meg. Kivittem még a szüleimet is, kicsit hadd fejlődjenek zeneileg! Meg mondjuk nem jött rosszul az sem, hogy Apa nyakába tudtam ülni a koncert alatt. Amúgy csuda jó buli volt, Anyát meg is táncoltattam.
Fociban is felsős lettem, most már nem Bozsik tornák vannak, hanem rendes meccseink hétvégente. Majdnem egész pályára játszunk, kétszer 35 perc, balhátvédet játszom. Már az első igazi sárga lapomat is megkaptam. Nem reklamálásért, bár abban is elég jó vagyok Apa szerint. Már fent vagyok az MLSZ hivatalos adatbankjában: https://ada1bank.mlsz.hu/player?itemId=1294097. Ez még csak a korosztályos B csapat, még van pár lépcső a válogatottságig, de nem adom fel. Hajrá Hegyvidék! Meccsre továbbra is sokat járok, követem a válogatottat. Sok hírességgel találkoztam már meccseken. Ismerős valamelyik?
Ha már sport, akkor egy kicsit atletizáltunk is! Kint voltunk a családdal az atlétikai VB-n. Nem mondom, hogy szuper lelkes voltam, de azért érdekes volt látni a versenyt is. Sőt tulajdonképpen el is indultam a világbajnokságon. Illetve hát elindultam a világbajnokság maratoni pályáján… Egy 2 km-es versenyen. Nehezen vettem rá magam, de végül nagyon élveztem. 350. lettem közel 1500-ból! A végén egy csomó embert lehajráztam. Gé azt mondja, hogy Apánál is lehet hogy gyorsabban tudnék futni, márpedig ő ért az atlétikahoz, látja bennem a tehetséget. Reszkess, Fater!
Ja, és öregdiák is lettem. Elég fiatalon, nem? 10 éves lett a Babolygó, az óvoda ahova jártam. Visszamentünk ünnepelni egy kicsit. Vicces dolog ez a nosztalgia, dehát Nektek magyarázzam? Megnéztem a régi tablómat, régen sokkal jobban néztem ki… Ígérem majd a Harvardra is visszamegyek 10 év után.
Hát így. Köszönöm, hogy érdeklődtök irántam!
Jövő ilyenkor jelentkezem!
m
Mókára fel!
〈 Ez a levél a Márk levelei sorozat része. Kicsit más mint a többi poszt, de itt a helye!〉
milenneha 