Konnektor

Hány konnektor van a lakásodban? Mennyivel több, mint a lakásban, amiben felnőttél?

Pár hete egy konferencián voltam.

A címe csak ennyi: Connect

A tematika sem sokkal bonyolultabb:

Kapcsolódj!

Nagyon hiszek abban, hogy a helyes hozzáállás, ha nem azt keresed, ami elválaszt, hanem ami összeköt.

Ami nem egyszerű. A múlt héten egy ígéretes című előadást hallgattam Romsics Ignác történésztről. Megosztottságunk gyökerei. Egy rapid történelmi áttekintést adott Magyarország 20-21. Századi történelméről és ezen keresztül vezette le, hogy mi okozza a mai magyar politikában és közéletben ezt az elképesztő megosztottságot. Teljesen logikus diagnózis, de a gyógymód gyakoraltilag nem ismert.

Itt járt a pápa. Egyik fő üzenete neki is az volt, hogy falak helyett hidak építésére van szükség. Ha ez ilyen evidens, miért nem tudunk jobban, erősebben, többet kapcsolódni?

Mert tökéletlenek vagyunk. Mert elfoglaltak vagyunk. Mert zárkózottak vagyunk. Mert szemérmesek vagyunk.

Ja nem.

Nem mi. Én.

Mert tökéletlen vagyok

Brene Brown előadását idéztem korábban a sebezhetőség erejében. Teóriája szerint a teljes szívvel élők vállalják sebezhetőségüket és tökéletlenségüket és nem félnek kapcsolódni. Tudják, hogy hibáik ellenére is szeretik őket és tartoznak valahova. Nem tűnik nagy dolognak, de az. Nekem sokat adott ez az előadás, nem félek vállalni sebezhetőségemet. (A fent említett konferencián épp erről beszéltem egy kerekasztal-beszélgetésen, és erre bíztattam a hallgatóságot is.) “Hazai pályán”, ismerős közegben talán rendben is vagyok ezzel. De “idegenben” már megszólal a vészcsengő: mi lesz, ha túl sokat adok, mutatok magamból. Nem derül ki több hibám, mint szeretném? Hát…

Mert elfoglalt vagyok

Hosszú a feladatlista, hetekre előre betáblázva a hétvégi programok. Kevés idő jut a családra, régi barátokra. Van időm újakat szerezni? Nem lesz akkor még kevesebb az eddigiekre? Fel kellene hívni X-et vagy Y-t. De akkor illene megbeszélni egy találkozót. Akkor megint egy este off. Így hogy lesz kapcsolódás? Na meg sajnos magamra is kevés idő jut. Jól esik a telefon mögé bújni még ha társaságban is vagyok. Bocs, ez most fontos. Lesz így kapcsolódás? Hát…

Mert zárkózott vagyok

A kapcsolódáshoz elengedhetetlen a nyitottság. Hogy érdekeljenek mások. Hogy mindig tudjak kérdést feltenni. Amire a válasz is érdekel. Hogy ne csak a megszokott témákat kövessem. Misi a legjobb barátom. Harminc éve ismerem. Pár napja egy nagyobb társaságban tudtam meg, hogy milyen nagy komolyzene rajongó. Hogy mit hallgat a kocsijában, milyen koncertre vett most jegyet és ki a kedvenc zeneszerzője. Biztos, hogy volt/van bennem nyitottság, hogy eléggé megismerjem? És ha ez így van a legjobb barátommal, vajon van bennem nyitottság, hogy megismerjek – jobban – másokat? Hát…

Mert szemérmes vagyok

Érdekes leszek a másik számára? Nem veszi rossz néven, ha megszólitom. Nem leszek túl “pushy”, ha odamegyek hozzá? Milyen témát vessek fel? Egy barátom “trükkje”, hogy úgy mutat be embereket egymásnak, hogy rögtön el is mondja, hogy ők – szerinte – miért érdekesek egymásnak. Nem kell nagy dologra gondolni, de rögtön könnyebb a kapcsolódás. Kicsit tovább gondoltam. Ha ezt a trükköt kellene nekem alkalmazni, lenne-e elég nyitottságom arra, hogy az ismerőseimet így kapcsoljam össze. Vagy az előző pont miatt nem is tudnám megtenni? Hát…

Egyre többet hangoztatott tétel, hogy az életed minősége a kapcsolataid minőségén múlik igazán.

Legyen az a család, a barátaid vagy a munkahelyed.

Tudsz kapcsolódni hozzájuk?

Mi kell hozzá, hogy erősebben kapcsolódj?

Mi lenne, ha többet, erősebben kapcsolódnánk? Mókára fel!