Minden nagyon Gromek

Nem emlékeztem, melyik filmből van a címbeli mondás. Most utánanéztem, A “Kopogd le a fán!” című filmben hangzik el. Nem tudom, mennyire közismert. Az egyik szereplő neve Gromek, és félreértésből valaki azt hiszi, hogy azt jelenti, “minden rendben”, és utána ilyen jelentéssel használja. Leírva nem valami vicces, én gyerekkorom óta használom ezt a kifejezést, valahogy annyira megragadt.

Gromek. Semmi értelme. Mint a Lagom. Vagy a Hygge.

A Lagomról már írtam itt, a svédek életfilozófiája, sokat foglalkoztat. Keresem mind a magánéletben, mind a munkában, hogy tehetjük az életünket LAGOM-abbá. Hiába van egy nagyon jól hangzó definíciója, “nem túl sok, nem túl kevés, pont elég”. Elég nehezen megfogható, hogy mit is értenek a svédek alatta.

A dánok hasonló életfilozófiája a HYGGE. Nemrég töltöttünk három napot Dániában. Ettől még nem tudom, mit értenek alatta, viszont annál inkább szeretném megtudni a titkát. Jelent meg róla már könyv. Még nem olvastam. De el fogom.

Találtam viszont pár dolgot róla a neten:

Ez utóbbi megfogalmazás kicsit furcsán hangzik ugyan (biztos angolból fordítás), de számomra ebben van benne a legtöbb, amin érdemes elgondolkodni. Mert bár alapból sokan a kellemes hangulatú otthont, gyertyafényt, halk hangulatos zenét, egy kényelmes fotelben meleg takaró alatt teát kortyolgató jókedvű fiatalt vizionálnak a skandináv “boldogság-recept” kapcsán, de itt másról, többről van szó.

Egymáshoz való viszonyról és kapcsolódásról. Eggyel ássunk mélyebbre ebben a definícióban!

Mindennapi együttlét. Nem bozótharcos, nem primadonna, nem magányos hős. Nem csak a családban, nem csak a szűkebb közösségben, hanem tágabban is együtt. Felszabadultan és szabadon. Egymást elfogadva. Nem lehajtott fejjel közlekedő, hanem egymás szemébe néző, sőt egymásra mosolygó emberek közössége. KÖZÖSség. Az együttlét nem csak egyszerűen együtt lét. (Angolul togetherness, illetve being together.) Különírva annyit jelent, hogy két vagy több ember együtt van egy helyen. Egybeírva viszont több mint egy helyen lenni, van benne közelség, van benne szeretet, van benne minőség. Gyerekekkel kapcsolatban szokták kihangsúlyozni, hogy mennyire fontos minőségi időt tölteni velük. Biztos nem vagyok egyedül vele, gyakran azonosítom magamban, amikor Márkkal testben együtt vagyok, de igazából nem vagyok teljesen jelen. Az együttlét nem ilyen. Akkor ott vagyok, jelen vagyok, közel vagyok.

Biztonság, egyenlőség, személyes teljesség. Na, itt vagyunk sajnos nagy lemaradásban. Olvastam Fabiny Tamással, evangélikus püspökkel egy interjút. Abban egy idézetet. A “hanyatló Nyugat” visszásságai nehezen megkérdőjelezhetőek ugyan, de szenvedélyesen hiszek benne, hogy az európai kultúra az, amit mintaként kell magunk elé állítani. És azon belül is:

“Keressük, éljük át, tegyünk magunkévá az európai kultúrát, annak emelkedettségét, igényességét és engedjük, hogy mindez a gondolkodásunkra, viselkedésünkre is hasson! (…) És ha mi – egyéni és közösségi szinten egyaránt – nagyvonalúak, nyitottak és jó modorúak vagyunk, akkor talán nagyobb sikerrel értetjük meg magunkat is.”

Megjegyzés: nem szeretem az általánosítást. Sem általánosságban az európai kultúra “dicsőítését”, sem általában a saját nemzet-karakterológiai ábrázolásunkat.

De ez a megfogalmazás nekem jól mutatja, hogy innen nézve hol vagyunk igazán elmaradva, miért vagyunk olyan távol a hygge-től. Vagy például én személyesen miért csodálom annyira azt, az arra való törekvést. Emelkedettség és igényesség. Olyan egyszerűen hangzik, nem? Igényesnek lenni magaddal szemben, kompromisszumok nélkül.

Spontán szociális élmény megélése. Eleve szeretem azt a szót, hogy valaminek a megélése. Hogy a dolgok nem csak egyszerűen megtörténnek velünk, hanem azt tudatosan megéljük. Nekem ebben a szociális élményben (social flow) benne van minden, ami segít látni magadban és másokban a jót és ezen keresztül érezni az élet örömét. Én elég tudatos, ember vagyok, túlzottan is. Március végén a teljes nyári szünet megtervezve, nem csak a szabadság, Márk táborai, az összes tervezett program beírva a naptárba. Lehet, hogy kóros? Úgyhogy az első szó, a spontaneitás, nálam biztos külön megér egy misét. Biztos mindannyian megéltük már valami spontán élmény különleges örömét. Amikor egy hirtelen ötletből születik valami kivételes program. Mi kell hozzá? Nyitottság, bátorság, néha akár kalandvágy. És mivel itt társas élményről van szó, valaki, valakik, akikben megbízhatsz, akivel teljesen el mered engedni magad. Hogy állsz ezekkel?

Fontos megjegyezni, hogy az országban – legalábbis amit mi láttunk belőle – elképesztő jólét van. A nettó átlagbér kb másfél millió forint, több mint négyszer annyi, mint Magyarországon. Vásárlóerő paritáson (ez az átlagos árszínvonal alapján teszi összehasonlíthatóvá az egyes országok gazdaságát) Európában a legmagasabb a nettó átlagbér, harmadával nagyobb mint Németországban és közel kétszer magasabb mint Magyarországon. Így könnyű, mondhatnánk. De hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez legalább annyira okozata mint oka ennek a hozzáállásnak.

Mert ha jólét van, könyebb a jól lét. De ha jól lét van, könnyebben lesz jólét. Tyúk, tojás.

Dániában sokat van hideg. És sötét. A télhez és sötétséghez hajlamosak vagyunk a rosszkedvet, depresszív érzéseket társítani, talán ezért foglalkoztat sokakat, hogy lehet Dánia különböző felmérések szerint mégis a világ legboldogabb országa. De ha a télben kicsit a lelassulást, az elcsendesedést, az elmélyülést, az otthon melegét hangosítjuk ki, már nem is olyan nehéz megfogni a boldogság gyökerét, nem? Feltéve, hogy nem vagyunk magányosak, hanem van ki(k)hez és tudunk is kapcsolódni.

Lagom így, hygge úgy, gromek amúgy. Mindegy, csak tudatosan tegyünk a saját egyéni és ezen keresztül a társadalmi jól létünkért!

Mi lenne, ha kapcsolódnánk és jól lennénk? Mókára fel!