Élj úgy…

“Élj úgy, hogy ha lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézned.” – szólt a Johnnie Walker reklám sok évvel ezelőtt.

Nem ismertem jól Palit. Ügyfelünk volt, néhányszor találkoztunk, néhányszor beszélgettünk.

Nemrég töltötte be a negyvenhetet.

Múlt héten elment.

“Nem bánok semmit. Mindent ugyanígy csinálnék.”

Ezzel búcsúzott.

Felteszem a kérdést magamnak, hogyha egyszer sok év múlva odaérek a kapuhoz, mi kell vajon ahhoz, hogy ugyanezt tudjam, merjem mondani.

Nem kell hozzá “szentnek” lenni, hibátlanul élni. Egyáltalán. De akkor mi kell hozzá?

Egyszer egy trénerünk a sikeres vezető anatómiáját írta le így, de nekem most ide is remek receptnek tűnik:

hideg fej,

erős váll,

éles szem,

egyenes gerinc.

Hm?

Hideg fej

Nem nehéz belátni, hogy jó döntéseket csak hideg fejjel lehet hozni. Illetve nem hideg fejjel sokkal könnyebb rossz döntést hozni, talán így pontosabb. Még az sem baj, ha nem tudok mindig hideg fejjel gondolkodni, dönteni. Szerintem senki sem tud. A cél talán inkább az lehet egyrészt, hogy tudjam, mikor nem kell, nem szabad döntéseket hozni. Másrészt, hogy hideg fejjel képes legyek megállni, tükörbe nézni, átgondolni, és utólag korrigálni, ha szükséges.

Erős váll

Társas lény vagyunk. Nem kereshetjük csak a magunk boldogságát. Szerintem a teljes élet része, hogy segítsük mások boldogulását. Ha készen állok rá, hogy mások (olykor sokan) a vállamra álljanak, megtartsam őket akár hogy csak magasabbnak látszanak, messzebbre lássanak, vagy hogy kiválasszák a maguk csillagát, esetleg el is érjék azt, na ez teljessé teszi az életet.

Éles szem

Meglátni (majdnem) mindenben a jót. Ahhoz éles szem kell. Sokszor mosolygok magamban, hogy nem túlzás-e, mindig mindenben keresni valami pozitívat. Bizonyos szempontból az, talán erőltetett is. De magamon azt veszem észre, hogy a dolog önkéntelenül is működik. Gondolom, valahogy így van bekötve az agyunk. Minden nagy nehézség mellett is, ha tudok azonosítani egyetlen pici kapaszkodót is, könnyebb továbblépni belőle. És hogy éles szemmel akár még egy ilyen tragédia kapcsán is találhatsz kapaszkodót, újra idehozom egy korábbi gyászhír kapcsán írtakat, “Gondoljatok most arra, hogy ugyan szegényebbek vagyunk Nélküle, de gazdagabbak Általa!“

Egyenes gerinc

Mindannyian hibázunk. De ha egyenes gerinccel teszem, ha kitartóan egy-egy nekem valóban fontos érték mentén cselekszem, és azt az értéket alázatosan követem, van rá esélyem, hogy még az elkövetett hibákat se bánjam meg. Nincs könnyebb út. Nincs szőnyeg alá söprés. Megállni egyenes gerinccel a szembesítésen saját korábbi hibáimmal szemben.

Még egyszer, nem ismertem Palit. Nem tudom, hogy ilyen volt-e. De szinte biztos vagyok benne.

És abban még inkább, hogy ha ezt a négyest követve tudok élni, majd elmondhatom egyszer:

“Nem bánok semmit. Mindent ugyanígy csinálnék.”

Mi lenne, ha így élnél? (Most nincs Mókára fel!)

Isten nyugosztaljon, Pali!