Én és a karfiolleves

Szögezzük le,

a karfiollevest soha nem fogom megenni!

Soha.

És nem fogom magam beoltatni. Egy normál vakcina tesztelési ideje több év, ezeket a vakcinákat hat-tíz hónapig tesztelték. Ki tudja, milyen mellékhatásai lesznek hosszú távon. Mondom, soha!

Persze, fontos az oltás, az időseket oltsuk be, ők a legveszélyeztetettebbek. De én csak akkor oltatom be magam, ha kötelező lesz vagy ha csak oltási igazolással utazhatok.

Na OK, ha Pfizer vagy Moderna, és egyszer sorra kerülök, beoltatom magam. Addig még sok minden történhet. De orosz vagy kínai? Na, azt nem!

Hát, végülis az orosz valószínűleg rendben van. Már be is adták engedélyezésre az európai gyógyszerfelügyelethez. Meg amúgy is, egész gyerekkoromban szovjet oltásokat kaptam, gondolom ez is ugyanolyan. Ha ezt kínálja fel a háziorvos, elfogadom.

Ha belegondolok, a miniszterelnöknek igaza van. Csak a kínaiak ismerik legjobban a vírust, meg amúgy is, Kínában a legfejlettebb az egész világon a kutatás-fejlesztés. És az első generációs hatásmechanizmus, amivel a Sinopharm működik, állítólag a legjobb. Ha csak ez lesz, el fogom fogadni.

Oké, elsők az idősek aztán a krónikus betegek, de remélem, hogy lassan már én is sorra kerülök. Várom azért, hogy jelentkezzen a háziorvosom.

És ha én felhívnám? Hátha van “maradék” vakcina. “Doktor úr, nem-e lehetne-e?”

Beoltottak. Most már jobb, sokkal! Oltást mindenkinek mielőbb!

Na végre.

Sohától a “na végre”-ig. Szép személyiségfejlődés. Te melyik stádiumban vagy?

És a karfiolleveseddel?

Számomra a fenti evolúció kifejezetten nem az oltás, sokkal inkább a mindenkori karfiollevesek kapcsán érdekes. Azt hallottam valahol, hogy ez a vírushelyzet, és általában a krízishelyzetek nem hoznak forradalmi változásokat, csak felgyorsítják azokat a változásokat, amelyek már amúgy is folyamatban voltak. Legyen szó a digitalis kommunikációról, online kereskedelemről, a környezetvédelem jelentőségének növekedéséről, ezek mind már itt voltak a vírus előtt is, csak hangsúlyosabbá, gyorsabbá vált az átalakulás a pandémia miatt. Pár hónap alatt így változott meg sokunk gondolkodása (vagy csak az enyém?) a vakcináról. Vajon másban is így alakul a véleményünk, csak kicsit lassabban esetleg?

Szoktam mondani, hogy “csak az ökör következetes”, mégis sokszor gondolok köpönyegforgatónak embereket, akik képesek az aktuális széljárásnak megfelelően változtatni véleményüket. Meg lehet a véleményem politikai pártokról vagy politikusokról, akik kommunikációja, az általuk képviselt világnézet a remélt politikai haszonszerzés miatt jelentősen megváltozott az 5-10-20 évvel korábbi önmagukhoz képest, de hát én is sok mindent nagyon máshogy látok ma, mint láttam ennyi évvel korábban. Legfeljebb arról nincsenek idézhető beszédek, nyilatkozatok. Majd újabb 5-10-20 év múlva a milenneha archívummal szembesülök, szembesítenek.

Munka közben sokszor mondom magamnak és kollégáimnak, hogy folyamatosan meg kell kérdőjeleznünk saját magunkat is. Az visz előre, az teszi lehetővé a fejlődést, ha a tegnapi beidegződéseinket, gondolkodásmódunkat, receptjeinket ma megkérdőjelezzük és néhány ponton holnap változtatunk rajtuk. Ha a munkában működik, nem természetes-e a hétköznapjainkban is, hogy megkérdőjelezzük a tegnapi igazságainkat? Tanácsadósan, csúnyán angolból úgy mondjuk, hogy challenge-eljük magunkat. Ami kihívást jelent. És kicsit pozitívabb is, mint a megkérdőjelezés, amiben benne van az, hogy a korábbi szokásom nem volt helyes. A kihívás meg csak azt jelenti, hogy találok annál (még) jobbat, fejlettebbet. Vagy nem. Mert nem kell mindenáron változtatni, de nem szabad csak azért változatlanul hagyni valamit, mert korábban úgy találtuk helyesnek vagy mert az jelenleg működik. Én csak annyit mondok, “hívd ki” magad folyamatosan. Gondold újra át!

Mit gondoltál fél éve az oltásról? Mit gondolsz most? Újragondoltad? Újragondolnád?

Mi lenne ha, (sok) mindent újragondolnánk? Mókára fel!