Valami Amerika

Dezső alig múlt harminc. Vállalkozó. Nem abban az értelemben, ahogy Magyarországon használjuk. Értsd: pontosan nem leírható tevékenységi kör, néhány befolyásos barát, lehetőleg szlovák rendszámú baromi nagy autó, rendszeresen valószínűtlen mennyiségű készpénz a zsebében, kötetlen munkaidő, azaz minden délelőtt ráér konditerembe menni, és mindent IS el tud intézni. Dezső egy vállalkozó szellemű fiatal, kiváló képességekkel és tele ambícióval.

Körülbelül 10 éve ismerem. Végzős egyetemista volt és egy tehetség programban lett akkori főnököm mentoráltja. Úgy alakult, hogy egy idő után én is mentorává váltam, figyelgettem a sorsát, és próbáltam támogatni az én meglátásaimmal, tapsztalataimmal, gondolataimmal.

Büszkén számolt be foci (futsal) sikereiről, és szárnybontogatásairól az egyetemi Kari Napok szervezésében, aztán a terveiről, majd a vállalkozása sikereiről, amelyben dolgozni kezdett. Kezdeményezései közül személyes kedvencem a Jövőt Építők Generációja (JÉG)(https://www.facebook.com/jovotepitok), amelynek keretein belül különböző nagyon értékes eszközökkel próbálják önszerveződő módon támogatni a tehetséges fiatalokat. Képzésekkel, összejövetelekkel, networking lehetőségekkel. Célja nagyon régóta, hogy a fiatalok vállalkozó kedvét erősítse és az ahhoz szükséges készségeket fejlessze, hogy ne a big four, valami jónevű multi vagy egy jól hangzó külföldi állás legyen az igazán tehetséges magyar fiatalok előtti elsődleges cél. 

Tavaly elképedve láttam, hogy már ennyi idősen arra is szentel energiát, hogy szülőfaluját, Vörsöt fejlessze. Családjával már ABC-t nyitott, Betlehemi vásárt szervezett, idén fröccsteraszt nyitott ott. 

Időről időre találkozunk, érdeklődve hallgatom a fejleményeket életében és próbálok továbbra is támogatást nyújtani neki. 

Nemrég megkeresett újra. 

Egy elég lényegretörő, de annál jobban átgondolt és megszerkesztett levelet küldött. Aztán láttam Linkedinen és FB-n is kiposztolva. 

A történet egyszerű. A COVID kellős közepén elérkezettnek érezte az időt, hogy megméresse magát és felvételizzen a világ – Enterpreneurship-ben – legjobb üzleti egyetemére, a Babson College-ra.

Felvették.

Már csak egy kis lépés hiányzik neki. 100 ezer USD. És elindított egy kezdeményezést, amit Magyarországon csak beteg gyerekek gyógyítására, (szélhámos) politikusok büntetésének kifizetésére esetleg kiskutyák megsegítésére láttam. Gyűjtést. GoFundMe. Ő maga is arra kért engem, hogyha tudom, angolszász körbe továbbítsam a kérését, mert tudja, hogy ez a fajta finanszírozás igazán ott dívik. Nem áll jól, eddig összesen 16 ismerőse támogatta, nem egészen 2000 USD jött össze.  

Elgondolkodtam, hogy hol van a hiba a rendszerben? Nem kell már a felvételivel sem megpróbálkozni ha nincs meg a megfelelő háttered? Ha ilyen van a tervedben, először menj el egy céghez, amelyik majd köt veled egy tanulmányi szerződést, és finanszírozza a tanulásodat? Vagyis ha igazán tehetséges vagy, és még jobbá is akarsz válni, csak ez az egy út van?  Vagy nekem kellett volna tízszer ennyi pénzzel támogatni? Vagy ötvenszer ennyi emberhez kell elérnie a felkérésnek? Vagy túl sok az ilyen, ezért nehéz összeszedni az összeget? Vagy sok a szélhámos, visszaélés, ezért nincs meg a közbizalom? Vagy nincs az embereknek pénze? (Van, aki 5 USD-vel támogatta, ő a kedvencem, legszívesebben tízszeresen visszafizetném neki, de ismeretlen.)

Nem titkolom, részben azért írtam meg a történetét, mert ezzel még 100 emberhez eljut a kezdeményezése.

Részben viszont azért, mert tükröt tart elém, elénk a helyzet. Dezső kb. 24 évesen arról a tervéről beszélt nekem, hogy olyan középiskolai oktatási programot állít össze, ami már középiskolában erősíti a vállalkozókedvet, mert ő az egyetemen úgy érezte, részben kicsit késő ebben fejleszteni a diákokat, meg hogy ott sem készítik fel igazán a vállalkozó létre. Aztán belevágott egy vállalkozásba, mellette a JÉG-be, mellette a vörsi családi ügyekbe. Aztán vállalkozik egy ilyen kihívásra és eléri, hogy legyen lehetősége a legjobbat tanulni vállalkozásból. És úgy néz ki, hogy Magyarországról ez nem lehetséges? Mondják, hogy Amerika a lehetőségek országa. Távolról sem irigykedem rájuk, de

ha Dezsőnek ez nem jön össze, azt fogom gondolni, hogy velük szemben Magyarország a tehetetlenség országa.

Lehet, hogy tyúk-tojás probléma, de azért találom különösen fájdalmasnak, mert hiába találkozom szakmámnál fogva rengeteg cégtulajdonossal és vezetővel, igazán vállalkozó szellemű embert, különösen fiatalt nagyon keveset látok. Olyat látok, aki vállalkozik. De olyat, aki VALAMIRE vállalkozik, keveset.

Rágugliztam a vállalkozó definíciójára. Elsők között jött a Miskolci Egyetem tananyagát hozta ki, abban mint legfrissebb definíció így szerepel (Solomon, 1991): „innovatív személy, aki valami változást hoz létre az érdekében, (hozzáad), időt és fáradtságot szentelve erre, vállalva a… pénzügyi, pszichológiai és szociális kockázatot… egy tevékenységorientált perspektívában… és pénzbeli és személyes viszonzásként elfogadja a létrejött jutalmat (és büntetéseket)”.

Változtat. Innovál. Kockáztat.

Ha felteszem magamnak a kérdést, hogy én hogy állok ezekkel, nem túl pozitív az értékelésem. Változtatok, változtattam sok mindenben a (szakmai) életemben eddig, igazán talán sosem innováltam, és nagyon-nagyon minimálisan kockáztattam. Te hogy állsz ezekkel?

Nem beszéltem az elmúlt egy hónapban Dezsővel, nem tudom, hogy van-e B terve. De valamiért nagyon hiszek benne, hogy össze fog neki jönni. Meg lesz az összeg, ott lesz, elvégzi, visszajön és gazdagabbá, jobbá fogja tenni az itthoni világunkat. Vállalkozni fog és meg fog másokat tanítani vállalkozni.

Vörsről a Babson College-ra. Csak vállalkozni kell.

Mi lenne, ha (többet) változtatnál, innoválnál és kockáztatnál? Mókára fel!

Valami Amerika” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Én meg veled fizettetném vissza 50szeresen az időmet amit erre a pökhendi ,végtelenül lenéző és ostoba írásra pazaroltam . Szégyellje magát aki 5 usd-vel tudta támogatni Dezsőke iskolatáskáját a beteg gyerekek helyett ? Veled valami kurva nagy probléma van ember 🙂

    Kedvelés

    1. Kedves Kristóf!

      Szomorúan olvastam a markáns véleménynyilvánításodat. Farkas Dezső, a Jövőt Építők Generációja Egyesület elnöke, már huszonéves korában megalapította azt a szervezetet, amely több száz fiatal jövőjét teszi napról-napra jobbá teljesen nonprofit alapon. A JÉG ezenfelül olyan jótékonysági eseményeket szervez, mint:
      – Véradás
      – Gyermekotthon látogatás
      – Karácsonyi ajándékozás hajléktalan nehézsorsú emberek számára
      – Szemétszedés
      – vagy éppen a JÉG-mosolynap.

      Az az 5 dollár a lehető legjobb helyen van, mert kaput nyit olyan emberek előtt, mint Dezső, aki elkötelezett a világ jobbá tétele mellett!

      Legközelebb javaslom, hogy mielőtt ilyen kicsinyitőképzős, tiszteletlen hozzászólást írsz, jobban járj utána a dolgoknak. Annak több értelme lett volna, mint a hozzászólásod megírásának.

      Kedvelés

  2. Kedves Kristóf! Köszönöm a visszajelzést. Úgy tűnik elég máshogy látjuk a világot, és ennek mindketten örülhetünk. Te annak hogy nem úgy mint én, én annak hogy nem úgy mint te.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s