Erről írjak?
Vagy kényes?
Megosztó?
Minek politizálni?
“Mindenkinek feladata politizálni vagy a politikáról beszélni, ezt nevezik boldogabb helyeken közbeszédnek. Ehhez nem kell jogosítvány, elég a józan ész, és írónak sem kell lenni hozzá. Egy ideális társadalomban a politikai kérdéseket a köz megvitatja, és ezzel formálja a politikát. Magyarországon ez megszűnőben van, itt a politika már évtizedek óta kizárólag pártpolitikát jelent, és ezért roppant narcisztikus lett, és öncélú.
Dragomán György
Ezen a blogon azokról a dolgokról írok, amelyek foglalkoztatnak. Az elmúlt két évben írtam kb 80 posztot, ebből talán három van olyan, amelyikben van valamennyi politika. Nyilván sokkal több politikai vagy átpolitizált téma foglalkoztatott ez idő alatt, de mindig úgy éreztem, azoknak nincs itt a helye. Pár hete az Index-szel kapcsolatos posztom elején egyenesen ezt írtam: “Próbálom kerülni a politikával átitatott témákat, mert a politikát szennyes dolognak tartom ab ovo, és ezt a blogot nem szeretném beszennyezni vele.”
Azóta történt egy-két hazai közéleti esemény, amely kapcsán elgondolkodtam. Aztán a napokban szembejött a fenti idézet Dragomán Györgytől. A könyvespolcról pedig a kezembe került újra Orwell Állatfarmja. És e kettő együtt már elég impulzusnak bizonyult, hogy elgondolkodjak, miért kell kerülni, vagyis én miért érzem úgy, hogy kerülni kell egy ilyen blogon a közéleti, politikai témákat. Most (még) nem fogok politizálni, csak azt próbálom megfejteni, hogy mi lehet a helyes hozzáállás a politikához, a politikai aspektust is tartalmazó témákhoz ezen (vagy egy ilyen) blogon. Vagy csak általában a közbeszédben.
Úgy gondolom, hogy senkinek nincs ahhoz köze, hogy négyévente hová teszem az X-emet. Az meg valószínűleg senkit nem érdekel, hogy mit gondolok Orbán Viktorról, Karácsony Gergelyről, Kövér Lászlóról vagy Gyurcsány Ferencről. Nem is szeretném, ha bármelyik posztom erről szólna. Ha írnék egy posztot mondjuk arról, hogy provokációnak tartom a szivárványos zászló kitűzését egyes közintézményekre (ez így sommás, de hosszabban most nem fejteném ki) az “egyik oldal” értene velem mélyen egyet. Ha meg összehasonlítanám a bank Compliance szabályait azzal, hogy a külügyminiszter egy kormányközeli milliárdos yacht-ján nyaral, a “másik oldal” bólogatna helyeslően. De ennek pont nem látom értelmét. Sőt azt pont el szeretném kerülni, hogy egyes véleményemmel méginkább “mélyítsem az árkokat”. Na, ezért nem írtam eddig.
Legtöbbször, amikor egy témáról írok, a Wikipédia segítségét hívom. Most is megnéztem, mit írnak politika címszó alatt. Így kezdődik: “A politika kifejezés az ókori görög polisz névből ered. A politika szó magyar jelentése: közélet, ez értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, tevékeny (aktív) vagy tétlen (passzív) politikát folytat. A politika szerepe:
- A tevékeny politika valójában érdekek harca a közéletben, leginkább a közhatalomból való részesedésre vagy a közhatalom döntéseinek befolyásolására való igyekezet.
- A tétlen politikai szerep pedig, hogy a közösség egyszerű tagja elfogadja a közhatalom döntéseit, mivel úgy gondolja, hogy nem tudja azt befolyásolni.”
Na, hát épp ez az!
ad 1. a tevékeny politika az érdekek harca.
ad 2. a közösség […] elfogadja […], hogy nem tudja azt befolyásolni.
Egyik sincs jól.
Érdekek, igen. Nem értékek, érdekek. A modern politika (sokszor érezhetjük, hogy a magyar politika, de érzésem szerint ez többé-kevésbé másutt is igaz) sajátja, érdekek alapján működik, és ezek mentén politikai valamint kommunikációs stratégák alakítják. Ezt aligha van alkalmunk befolyásolni vagy módosítani.
Annál fontosabb (lenne) viszont, hogy a második elemen változtassunk. Ne fogadjuk el, hogy nem tudunk változtatni a közéleten! És itt most nem kormányváltást vizionálok, hanem hogy megváltoztatjuk a közéleti dolgainkkal kapcsolatos gondolkodást és kommunikációt. Például mindenki felemeli a szavát, ha a politika, a politikusok hibáznak. Épp annak köszönhetően, hogy a politikai az érdekek harca a hatalomból való részesedésre, elengedhetetlen, hogy a nyilvánosság képes legyen és kész is legyen kontrollálni a mindenkori hatalmat és a mindenkori hatalomra törekvőket. Elfogadva azt is, hogy ez elsősorban természetszerűleg a mindenkori hatalom túlkapásai, hibái ellen irányul.
És magamban arra jutottam, hogy higgadtan írni kell ezekről a témákról, mert ezáltal hihetjük el, hogy változtathatunk a közélet minőségén és hangulatán, és hogy mi alakíthatjuk – mégha hosszú távon is – a politikai környezetünket. Sőt, nekünk írástudóknak felelősségünk is ezt megtenni. Gondolkodásra sarkallni mindenkit, hogy higgadt diskurzust lehessen folytatni poltikai témákról is és hogy elfelejthessük az Állatfarm szellemét.
Az Állatfarmban Süvi, a disznó többször is elmagyarázza az állatoknak, mikor azok megkérdőjeleznek egy-egy lépést, intézkedést, hogy ha a disznók nem tennék ezt, akkor biztos, hogy “visszajönne Jones!” Az állatok természetesen nem akarták, hogy visszajöjjön Jones. De ettől még a disznók nem érezhetik magukat bármire felhatalmazva. Én úgy veszem észre, hogy mind a hatalmon lévők, mind a hatalomra törekvők legfőbb érve ma Magyarországon a másik oldal Jones-a. Valaki Orbánt látja és láttatja Jones-nak, valaki meg Gyurcsányt vagy Sorost. És ez mindent legitimizál.
De nem lenne elképzelhető, hogy mindannyian, ha szimpatizálunk is a hatalmon lévőkkel, első lépésben az otthon magányában, a fürdőszobai tükör előtt kimondanánk, hogy ez vagy az nincsen rendben? És ha ez sikerült, nyugodtan lehet kicsit szélesebb körben is belátni az általunk támogatott emberek hibáit. Nem árulás! Mint ahogy a legtehetségessebb kollégám figyelmét is felhívom arra, ha hibázott, vagy a legjobb barátomnak is határozottan megmondom, ha szerintem valami hülyeséget csinált. Épp azért, hogy ők és rajtuk keresztül az egész szervezet, közösség fejlődjön. Nem ez a célunk az országunkkal is?
És lehetne egyúttal kicsit máshogy nézni a világot a másik oldalon? Nem lehet minden kormányzati intézkedésért diktátoroznunk, mészároslőrinceznünk. Nagyon nincs rendben, ha a magyar foci sikere ellen szurkolunk vagy a COVID sajnálatos gyorsuló terjedése kapcsán örülünk, mert okolhatjuk a hatalmat a hibás intézkedésért. Ha nehezünkre is esik, drukkolnunk kell annak, hogy az ország érdekeit a hatalom érvényesíteni tudja a külpolitikában és nem annak örülni, ha diplomáciai baklövés történik. Nem oké, ha a gazdagái hírekben mindig azt a diagramot keressük, amiben másokkal összehasonlítva rosszabbul állunk és elfelejtjük megemlíteni az elért gazdasági sikereket.
Na persze, tyúk-tojás dilemma. Vagy ahogy Anyukám mondta gyerekkorunkban: “Tudom, úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött!”
De ennél azért mindannyian lehetünk eggyel felnőttebbek. A mi (köz)életünk!
Mi lenne, ha felnőnénk hozzá? Mókára fel!
milenneha 