Adjon Isten, fogadj Isten

Jól ismert mondás: „Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”

Nemrég egy céges programon két kollégám előadásában is találkoztam a témával, de sokkal specifikusabb megfogalmazásban.

Vezetőként és szülőként is úgy érzem, érdemes meghallgatni őket. 

Idézet1: A bizalom magabiztossá tesz
Az előadás az ügyfélkapcsolati munkáról fogalmazta meg, hogy az ügyfelei bizalma magabiztossá tudja tenni a  korábban visszafogottabb bankárt is. De a tétel nem csak itt igaz. Bizalom és önbizalom – triviális, hogy kéz a kézben jár. Én mint szülő vajon elég bizalmat adok a gyermekemnek, hogy ő kellően magabiztos legyen? Én mint főnök, elég bizalmat adok a kollégáimnak, hogy ők aztán kellően önállóak legyenek? Társként elég  bizalommal vagyok a társam iránt, hogy ő magabiztos lehessen a kapcsolatunkban? Amikor én bizalmat kapok a hétköznapokban, értékelem eléggé, megélem eléggé és magabiztosabbá válok általa? 

Idézet2: Az adás felelősségét meg kell előzze a kérés felelőssége
Az előadó a társterületek közti együttműködés kapcsán hozta fel a példát, hogy ha egy kérésre/kérdésre megfelelő választ szeretnénk kapni, megfelelően kell feltennünk a kérdést is. Imádtam a megfogalmazást már azért is, mert a felelősség, felelősségvállalás olyan téma, amit nevelésben, fejlesztésben véleményem szerint nem lehet eleget hangsúlyozni. De még nekem is megdöbbentő a szókapcsolat, hogy a „kérés felelőssége”. Még a kérésednek is felelőssége van. Bravó!

Sok évvel ezelőtt  egy coaching folyamán kellett eljátszanom egy munkahelyi beszélgetést. Saját magammal. Ültünk a coach-csal egy asztalnál ketten. Vázoltam a megoldásra váró helyzetet a coach-nak: egy kollégámmal van egy régebbi problémám, már többször próbálkoztam megbeszélni vele, de nem jártam sikerrel. A coach az asztalhoz húzott egy harmadik széket, és azt kérte tőlem, hogy az üres szék felé fordulva mondjam el, amit az adott helyzetben a kollégának elmondtam, vagy elmondanék most. Elmondtam. Megkért, hogy üljek át a másik székbe és mielőtt válaszolnék (saját magamnak), mondjam el, hogy mit hallottam vagy értettem meg abból amit az előbb halottam a másik székből (magamtól). Hopp. Mást.
Jó ha tudod, a legtöbb beszélgetésed során előfordulhat, hogy a hallgató nem pontosan azt fogja hallani, amit Te mondani akartál. Érdemes mindig végigondolnod, hogy a mondandód mit jelenthetett a beszélgetőpartnered receptorain át.

A fenti két témát így tenném még egy kicsit más megvilágításba. Nem az a kérdés, hogy bizalmat akarsz-e sugározni. Hanem, hogy úgy viselkedsz-e, hogy a fogadó bizalmat tapasztal részedről. Nem az a lényeg, hogy a kérdésed megfelelő volt-e. A lényeg, hogy akitől kérdezel, annak mit jelentett a kérdésed.

 

Mi lenne ha jobban odafigyelnél az „adjonisteneidre”? Más lesz a fogadjisten, fogadjunk?! Mókára fel!

Adjon Isten, fogadj Isten” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s