Neked esik legjobban az eső?

A Szívváros című posztban már említettem Kardos-Horváth Jánost. Egy újabb dalából jutott eszembe a napokban néhány sor:

“Ha úgy érzed, hogy követnek a felhők
És Neked esnek legjobban az esők,
Hiába mész a Napra, követnek,
Neked még a szobában is esnek.
Akkor gondold azt, hogy jó így,
Gondold azt, hogy a vihar téged gyógyít!”

Két példám is van, amikor széleskörű tudományos felmérés nélkül is belátható, hogy a legtöbb ember hajlamos úgy érezni, hogy „neki esnek legjobban az esők”. Hányszor fordult Veled elő, hogy a bevásárlóközpont sorában állva dühösen állapítottad meg, hogy már megint a Te sorod megy a leglassabban? Bénázik a pénztáros, kifolyt a tej, nem működik a kártyaolvasó, lassan pakol a néni? „Mindig ez van!”.

Vagy a dugó az autópályán. Nyilván a másik sorban araszolnak gyorsabban a kocsik. Ők öttel, Te néggyel. Jó érzékkel átsorolsz a másik sávba, de hirtelen lelassul a sávod és most a másik kocsioszlop gyorsul be. „Mindig ez van!” Ez azért tanulságos ráadásul, mert nem nehéz belátni, hogy ebben az esetben éppen az elégedetlenséged (és a sorban előtted ugyanígy gondolkodó autóstársak elégedetlensége) okozza, hogy amint sávot váltasz, rosszabbul jársz.

Az ember életében sokszor vannak időszakok, amikor (sok) minden rosszul sül el. Lehet, hogy csak egy-egy napon érzed így, máskor hosszabb felhős időszakaid vannak. Ilyenkor nehéz elfogadni, hogy a „vihar téged gyógyít”. De ha a gyereknevelésre gondolunk, talán hihetőbbé válik. Csak velem fordul elő, hogy mikor a kisfiam elront valamit, azzal nyugtatom meg, hogy úgy tanul meg valamit megcsinálni, ha gyakorolja azt és annak során néhányszor elhibázza?  Sokszor látom rajta, amikor valamire tanítani, nevelni próbálom és jó szándékkal magyarázom neki, hogy amit tett vagy mondott, azzal miért bántott meg mondjuk engem, nagyon elszomorodik. Ilyenkor próbálom nyugtatni, hogy nincs semmi baj, és csak azért mondom ezt el neki, hogy tanuljon belőle. Ismerős? Lehet, hogy az ő fejében közben az jár, hogy ő jót akart, rosszul sikerült és még Apa most le is szidja. Hiába megy a Napra, a felhők követik és neki még a szobában esik…

Lehet, hogy mikor felnőttként ilyen érzéseink vannak, akkor valaki egy másik nyelven csak magyarázni próbálja, hogy valamit máshogy kellene csinálnunk?

Hallgasd, mit mond az eső!

Talán az az érzés sem ismeretlen, amikor egy ideje jól alakulnak a környezetedben a dolgok és hirtelen érkezik egy olyan probléma, amit nehéz megélni és elfogadni. Nemrég olvastam erre egy nagyon találó megfogalmazást. Felfoghatjuk úgy, hogy egy ilyen nehézség célja az, hogy alázatban tartson.

„Ezért tehát hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam” (2Kor. 12,7)

Megteszel mindent a munkahelyeden, de nem Téged léptetnek elő, hanem a nagyszájú kollégádat? Kitartóan csinálod a fogyókúrát, de nem akarnak lemenni a kilók? Jó szülőként próbálod nevelni a gyereked, de nem azt kapod vissza tőle, amit látni szeretnél?

Nincs baj, Te légy következetes, maradj alázatos! A vihar Téged gyógyít. 

Mi lenne, ha kiállnánk az esőbe és hagynánk, hogy felfrissítsen, tanítson, gyógyítson az eső? Mókára fel!