ThirTEEN. Unokatesómtól tanultam, hogy innen jön a tinédzser szó. Ez az első …teen. Most már hivatalosan is az lettem. Navégre.
Nem tudom, hány ilyen levelet olvashattok még tőlem, kezd egy kicsit cringe lenni az apám. (X-eseknek: most má’ elég ciki a fater; bummereknek: az Édesapám által írtak egyre kellemetlenebbé válnak számomra).
Szóval tizenhárom.
Ha az eddigi levelek alapján kételkedetetek volna még, ez is egy elég cool év lett.
Cool, igen. Az van, hogy elég sok shorts-ot nézek youtube-on, meg TikTokon, a legtöbb dolgot angolul. Van a suliban is angolóra, de ott egy kicsit lassabban haladunk mint szeretném. Már simán nézek angolul filmet (erről még később), néha egy-egy szót Apának már én fordítok le, és pláne a kamaszkori szlenget már inkább angolul használom. Sokat hallgatok angolul zenét is. Főleg Eminemet. Nem egy Kodály Zoltán, de hát a beatbox a modern kor metronómja. Vagy mi.
Az elmúlt egy évben sportágat is váltottam. A focit abbahagytam, most már csak nézni szoktam, meg a suliban azért még játszunk néha. Helyette most kosarazni kezdtem. Nem vagyok egy Michael Jordan, de legalább mozgok hetente kétszer. Az év elején még futni is járni kezdtünk Apával. Indítottunk egy olyan kihívást, hogy minél több közös futásunk legyen, de egy idő után nem voltunk annyira lelkesek rá, elengedtük. Azért versenyezni elmentem még tavasszal, futottam Apával meg Gével egy félmaratont váltóban. Plusz azért is különleges mert Máté is ott volt. Máté két évig volt csak az osztálytársam (hatodik után elment egy másik iskolába), de ezalatt a legjobb barátom lett. Sok szép közös emlékünk van, örülök ha itt is írhatok róla.
Ha már sport, rá kellett jönnöm, hogy az én kedvenc sportom a síelés. Nagyon-nagyon várom, hogy újra menjünk. Erre az idényre is be van tervezve már pár hétvége. Az elmúlt évben is többször voltunk, a leghosszabb Szilveszterkor volt, megint Ausztriában töltöttük, Schladmingban. Voltunk egy fiús hétvégén Szlovákiáéban, ott Gé is volt meg Apa haverjai, és az ő gyerekeik, akik pár évvel idősebbek nálam. De azért jót buliztunk. Csak hogy lássátok, már ennyi idősen is van nosztalgia, mutatok egy montázst. Így söröztem életem első és eddigi utolsó síelésén. A következőn már bele is iszom.
A síelés amúgy így megy:
Rossz hír is volt az évben. A gyász élményével most találkoztam először. Susunéni volt a bébiszitterem ovis koromban. Csodálatos közös élményeink voltak és sajnos tavaly novemberben itt hagyott minket. Régen nem találkoztunk amúgy, de ma is jó szívvel gondolok rá. Írtam már valamelyik levelemben róla, de most van alkalmam így elbúcsúzni tőle. Szeretlek, Susu néni! 🖤
Két éve beszámoltam róla, hogy voltam a Szigeten. Anya még tavaly azt kapta a születésnapjára, hogy az idén is megyünk. Akkor fogtam gyanút, mikor nem a K-híd felé indultunk, hanem a reptérre. Naszóval, életem 4520. napján eljutottam Maldív-szigetekre. Az mindent visz. Nem is tudom mit meséljek. A napsütés, a bungalow-nk a medencével, az óceán, az ételek, a homok, minnnnnden fantasztikus volt. Apa szerint a koktélok is. Meg is látszott rajta. Volt jet-ski, SUP, snorkelezés. Még az is belefért, hogy minden nap egy-másfél órát tanulnom kellett. Ennyivel mondjuk hosszútávon is együtt tudnék élni. Ami még nagyon vicces volt, hogy hazafelé volt pár óránk Maléban (a szigetek fővárosa) és egy helyi idegenvező tartott nekünk egy villám-városnézést. Érdekes hangulata volt. De azért én maradok Budapesten. Vagy valamelyik szigeten. Meggyőzhető vagyok.
Írtam már tavaly a keszthelyi nyaralónkról. Idén már jó sokat tudtunk ott lenni a nyáron. Gyönyörűen lett berendezve, jár a credit Anyának. Sok dolgot felfedeztünk. Mondjuk nem fog jót tenni az alakomnak, hogy biciklivel kb 10 percre van egy világbajnok fagyizó (Gyenesdiás, must have: Bringtanya), ugyanennyi egy szuper pékség (Madárlátta), és gyakrolatilag a szomszédban van egy szuper lángosos. Még szerencse, hogy van sportolás is: bicikli, SUP, medencézés. Ja, és vitorlázás. Elmentem egy vitorlástáborba az idén. Az első nap után nagyon nem volt hozzá kedvem, de szerencsére Anyáék rábeszéltek és szuper lett a további négy nap. Haverokat gyűjtöttem, megtanultam a csomókat, meg egy pár szakkifejezést. Akit érdekel, elmondom, hogy mi az a szögzáróhajó. A Kékszalagot és a Vendée Globe-ot még kihagyom, de ha tehetem, jövőre is megyek táborba.
Ne csodálkozzatok, ha a balatoni turizmus kapcsán az idei évi statisztikákban új rekordokról olvastok. Mindenki is meglátogatott minket, elbüszkélkedtünk a nyaralóval az egész családnak, barátoknak, még az én barátaim meg unokatesóim is jöttek. És Keresztapáék is voltak ott pár napot, velük csereturizmusban voltunk, mert mi is voltunk náluk előtte Malagán szokás szerint. Feltűnő, hogy Spanyolország mennyivel olcsóbb – mi két hetet tudunk ott lenni, ők meg csak négy napot nálunk. Az a fránya infláció, gondolom. Apa valami repülőrajtól beszél. Ja, még Bledben is voltunk egy hétvégére, hát az egy szuper hely, menjetek el, érdemes!
A nyár híre, hogy beleszetettem a Forma-1-be. Apát meghívták a Hungaroringre a szabadedzés napjára. Nem voltunk nagy F-1 rajongók, de kiváncsiak voltunk, elmentünk. Szerencsére. Húúúúú, nagyon menő volt! Voltunk a boxutcában, találkoztunk Isack Hadjar-ral, azóta ő a kedvenc pilótám. Voltunk kint a versenypályán is egy kamionnal és belülről is megnézhettük a box-ot. Tényleg nagyon nagy élmény volt! Azóta követem az F1-et, itthon is játszom X-box szimulátoron és nézzük a Netflixen a sorozatot is. Szuper érdekes, Angolul nézzük, angol felirattal és az a durva, hogy értem az egészet. Azóta a suliban már tartottam is F1 előadást. Azért autóversenyző nem leszek…
És a végére hagytam az év legfrissebb és egyben legnagyobb hírét. Megérkezett Ficek.
Ő az új családtagunk, üdvözöl mindenkit. Anyával néhány éve győzködjük Apát, most beadta a derekát, és lett egy kiskutyánk. Nyolc hetesen, bő két hete érkezett, még ismerkedünk, szokjuk egymást. Sosem voltam benne biztos, hogy akarok-e kistesót. Most kipróbálhatom, hogy milyen. Anyával igazságosan osztjuk meg a vele foglalkozást. Én kb annyi százalékot vállalok, ahány éves vagyok. Hú, százévesen nem sok nyugtom lesz. Nagy boldogság, nagy felelősség, pont ahogy előre megjósolták.
Most is egy családi fotóval búcsúzom, ez Bledben készült. Én ennyire szeretem a szüleimet. Minimum.
Ölelés (hugs),
M
Mókára fel!
〈Ez a levél a Márk levelei sorozat része. Kicsit más mint a többi poszt, de itt a helye!〉
milenneha 