Rabszolgasors

“Én vagyok ennek a cégnek tulajdonosa, ügyvezetője, rabszolgája…” – kezdte pénteken egy cégvezető látogatásunkkor a bemutatkozást.

Rabszolgája.

Harminc év munkája van a cégben, mindent tud a működésről, olykor (ön)ironikusan, de mindvégig tapintható lelkesedéssel mesélt a munkájáról. Mégis rabszolga.

Idén újra böjtölök. Lemondtam megint erről-arról. Lassan hat hete nem eszem húst, nem iszom alkoholt, most még az egyik szenvedélyemről, a kávéról is lemondtam. Nem nagy ügy. Persze, jól esne néha egy pohár bor, beleharapnék Márk csirkecombjába és reggel egy jó erős kávé felpörgetne, de semmi extra. Egyiknek sem vagyok a rabszolgája.

Az igazi lemondás, az igazi változtatás az (lenne), ha olyan szokásról, tevékenységről, hobbiról mondok le, aminek rab(szolgá)ja vagyok? Az ügyvezető példája azt mutatja, hogy még csak rossz szokásnak, károsnak, egészségtelennek sem kell lennie. Elgondolkodtam. Van vajon ilyen az én életemben?

Elég sokat futok. Túl vagyok két maratonon, sok félmaratonon, gyerekkorom óta indulok utcai futóversenyeken, szinte minden évben van legalább 4-6 hónap, amikor rendszeresen járok futni. Részben kikapcsol, részben ezzel tartom magamat karban, részben új és új célokat tudok magam elé kitűzni. Többnyire sikerélményt okoz, segít tartani vagy csökkenteni a súlyomat, és a Strava-n is kapom az elismeréseket. Egy-egy kemény edzés végén áthat a jól végzett munka érzése. Szeretek futni. Egész mostanáig nem fogalmaztam meg magamnak, de a fenti mondatot hallva, most azt hiszem, a rab(szolgá)ja vagyok valójában. Mert le kell fogyni, mert kell a mozgás, mert kell valami új cél, mert kell egy kis kikapcsolódás, stb. Kell. Kell? Ki mondja? Néhány héttel ezelőtt elkezdtem (újra) úszni. Körülbelül huszonöt éve nem voltam uszodában úszni, most heti kétszer újra eljárok. Biztos az újdonság ereje miatt van, de olyan érzéseket szabadít fel bennem, amit futással nem is tudom, mikor éreztem utoljára. Nem állítom, hogy nem fogok párszor elmenni futni, talán fel is készülök majd egy versenyre egyszer megint. De hogy nem kell, abban biztos vagyok.

Sok mindenről nem mondhatunk le. Sok minden kötelező az életünkben. Sok minden, ami nem kötelező, mégis tűnhet szükségszerűnek. Többségében az is (volt) egy ideig. De attól, hogy tegnap az volt, ma nem kell feltétlenül annak lennie. Fontos érték a kitartás, a következetesség, de vajon hány szokásunk van, ami mára már inkább csak MEGszokás? Egy kapcsolat, egy hobbi, egy munkahely, egy tevékenység. Azt kell tenned? Úgy kell tenned? Ott kell lenned?

Van, aminek Te is csak rabszolgája vagy?

Mi lenne, ha letörnéd láncait? Mókára fel!