Csendben

You are on mute – hallottam számtalanszor az idén. Egy gomb, és el vagy némítva. Itt a Karácsony. Csendes éj. Ideje elcsendesedni. Hol is az a gomb?

“Kiengedtek. Köszönöm a szeretetet: olyanok írtak rám, akiknek azt hittem nem fontos élek-e – akikről meg azt hittem, hát… mindegy végül is. Csitári doktor és Veronika nővér bíztató hangja tartotta bennem a lelket, de soha nem fogom őket felismerni – vezérhang maradnak, fehér maszkok a halál völgyében. Kilenc nap. Tapintható az élet és halál, az emberség és közöny, felismerhető a fény és örök árnyék. Nagyon egyszerű az élet: van vagy nincs. Jó a csend. Igaz. Csak azert raktam ki mert kérdeztétek hogy vagyok: csendben.” – így egy ismerősöm FB posztja a kórházból hazatérve pár hete.

Vírus és kórház nélkül sem ismeretlen, nem? “Kicsiben” persze. Egy fárasztó nap végén lerogysz a fotelbe, fújsz egyet, becsukod a szemed, és csendben ülsz.

Csendben.

Úgy érzem, mielőtt eljön a Karácsony és az ünneplés ideje, nekem is kell ez a csend.

Ha csendben vagyok, hallhatom a zúgó szelet, a szemerkélő esőt, a tomboló vihart vagy épp a madarak énekét. Ami történik valójában. Nem amit az FB-n látok, nem amit a TV mutat. A valóságot.

Ha csendben vagyok, hallhatom azok sírását, akiknek igazán fáj. Mielőtt ünnepelni kezdek, érdemes arra gondolni, hányan vannak a szűkebb vagy tágabb környezetemben, akiknek igazán fájhat valami.

Ha csendben vagyok, hallhatom a sóhajt és az imát. Azokét, akik rám gondolnak. Az idén voltak bőven nehéz pillanatok. Jó tudni, hogy vannak, akik mindig velem vannak.

Ha csendben vagyok, hallhatom a lépteim hangját. Hogy milyen tempóban haladok. Nem gyors? Nem lassú? Hova sietek?

Ha csendben vagyok, hallhatom a tegnap kimondott szavaimat. Emlékeztetnek, hogy nem múlnak el. Súlyuk van, nyomot hagynak.

Ha csendben vagyok, hallhatom a gondolataimat. Nincsenek hamis szólamok, nincsenek kötelező udvariassági formulák. A legőszintébb gondolataim. Bármiről.

Ha csendben vagyok, hallhatom a szívdobbanásom. Az megmutatja, hogy mi az, ami igazán fontos belül. Az idén talán más, mint korábban.

Ha csendben vagyok, hallhatom az angyalok énekét. Mert a Karácsony maga a csoda. Mert az élet maga a csoda!

Áldott Ünnepet!

Jó a csend. Igaz. És üzen.

Mi lenne, ha meghallgatnád? Mókára fel!