Nyugodj Békében, Tibor!
“De talán a példakép nem az, aki valamit jobban tud nálunk, talán egyetlen mozdulata sincs, melyet elkívánnánk tőle, ehhez is, ahhoz is jobban értünk (ó! például az irodalomhoz!) – viszont: az egész, az volna a példánk, az a mód, ahogy ez az illető az életben áll! Ami tehát nem másolásra késztetne, hanem arra, hogy valamit megértsünk. Nem olyan akarok lenni, mint ő, hanem úgy akarok lenni: ÉN.”
Ezt az Eszterházy Péter gondolatot egy hosszabbítás.hu cikkből idézem. Számomra ez ennek a szomorú napnak a csodája.
Benedek Tibit hozzáértők a vizilabda-történelem legnagyobb játékosai közé sorolják, biztosan joggal. Tele a FB emlékező posztokkal, meghatóbbnál meghatóbb üzenetek emberi nagyságról, szorgalomról, alázatról, csapatszellemről, (vezér)egyéniségről. Ezrek zarándokoltak el a Margitszigetre, hogy gyertyát gyújtsanak és emlékezzenek. Háromszoros olimpiai bajnok volt, fantasztikus sportoló. De látva az emlékező posztokat, olvasva a megjelent írásokat, egyértelművé válik, hogy több volt ennél. Benedek Tibor Eszterházy-értelemben vett példakép volt. Aki nem egyszerűen “csak” (sokkal) jobban csinál valamit nálunk. Akit nem másolni szeretnénk csak.
Egy ember életére sokan vannak hatással. Legtöbben megéljük, hogy szüleink milyen hatással vannak ránk, vagy mit ad nekünk egy gimnáziumi tanár, egy egyetemi professzor vagy egy edző. Érezzük az első főnökünk, a mentorunk vagy egy igazán jóbarát nyomát az életünkön. Felnézünk hőseinkre, sportolókra, művészekre, tudósokra. Hatnak ránk, tanulunk tőlük. Sok visszaemlékezést olvastam el, régi interjúkat hallgattam meg. És igen, arra késztet, hogy megértsek valamit. Benedek Tibor életéből én azt, hogy a szorgalmasnak lenni is tehetség. Többször elmondta magáról, hogy ami az ügyességet, fizikai adottságokat illeti, nem volt igazán tehetséges a vizilabdához. De tehetséges volt abban, hogy milyen szorgalommal rendelkezett. Megérteni vélem a szorgalom tehetségét.
De ő nem csak ettől lett példakép. Hanem attól ahogy az “életben állT”.
Gyászolok én is, megrendülten, együttérezve. De hálás is vagyok, hogy megélhetem azt a felemelő érzést, hogy vannak benedektiborok, vannak egyetemes példaképek, akire igaz, hogy mint “egész, az volna a példánk.”
Ne másold, de kövesd a példát!
Kaszás Attiláról olvastam egyszer, hogy “ő olyan jó ember volt, hogy még a halálával is sokaknak segít”.
Tibi is segít. Csak figyeld, mit üzen Neked!
Mi lenne, ha meghallgatnád Tibort? (Most nincs Mókára fel!)
milenneha 