Apa, kezdőőőődik!

Márk ma iskolás lett. A Baár-Madas Református Általános Iskolába jár holnaptól, ma volt az évnyitó. Felemelő élmény volt. Szólhatna ez a poszt arról, hogy micsoda mérföldkő ez egy hat/hétéves gyerek életében, hogy milyen büszkeség és izgalom ez nekünk, szülőknek. Vagy hogy mennyi minden fog megváltozni az életünkben, esetleg hogy milyen kritikus dolog az iskolaválasztás és milyen sorsfordító pillanatok ezek egy gyerek számára.

De nem erről fog szólni.

Pénteken lehetett az iskolában átvenni az egyen ünneplő ruhát, ami a fiúk számára egy aranyos kis mellényke. 35 fok volt délután, rövid nadrágba öltöztettük, fehér ing, és a mellény. Ahogy beléptünk a terembe, ahol a gyülekező volt, azon vettem észre magam, hogy önkéntelenül azt mérem fel, mások is vannak-e rövid nadrágban, kin milyen cipő van, nem kellett-e volna elegánsabban öltöztetni Márkot.

A templomba kettes sorokban vonultak be a gyerekek, a szülők a közelükben lehettek, de nem velük. Márk nagyon tartott ettől, azt kérdezgette hogy vele leszünk-e, már majdnem sírni kezdett, és mivel meg lehetett oldani, Eme végül mellé ült a padban, Márk is megnyugodott. Éreztem magamban a feszültséget, hogy azt figyelem, a többi gyerek el van-e egyedül, miközben őt istápolni kell.

Elsős gyerekeknek egy évnyitó nem a legjobb szórakozás. Egy levegőtlen templomban, kb. 40 fokban, istentisztelettel egybekötve pláne nem. Ehhez képest egyébként mindannyian remekül bírták, figyeltek, csendben voltak. Én a közelben állva folyamatosan azt figyeltem, hogy Márk bírja-e úgy mint a többiek vagy jobban elkalandozik, esetleg hangoskodik mint leendő osztálytársai.

Az évnyitó végefelé az elsősök nevében egy kisfiú kiállt, és mikrofonba elszavalt egy verset. Édes volt. Nekem egyből azon járt az eszem, hogy Márkot mennyi esélyünk lett volna rávenni erre, és ha igen, akkor hogyan tudta volna elmondani a verset.

Véget ért az évnyitó. Márk pont addig bírta, míg elindultunk a templomból kifelé, elkezdett mérgelődni, hogy “ki az az agyalágyult, aki kitalálta, hogy huszonhatezer fokban egy ilyen meleg ruhában kell tizenötezer órát végigülni az évnyitón?!” Jól belelovalta magát és, csapkodott, kiabált, veszekedett emiatt. Megnyugtatni reménytelen volt, nem is nagyon próbáltam. Nem is tudtam volna, hisz én meg azon idegeskedtem, hogy a többi gyerek BEZZEG nem viselkedk így.

Amikor iskolaválasztásról volt szó (elég gyakran) tavaly ősz és idén tavasz között különböző társaságokban, gyakran hangzott el, hogy nem érdemes “versenyistállóba” adni a gyerekeket. Inkább élvezzék még az alsó osztályokat, nem kell hogy már most összehasonlítsák őket és ilyen-olyan tárgyból extra képzést kapjon, ezáltal értelemszerűen extra követelményeket támasztva felé. Mert a poroszos iskolarendszer, a Nemzeti Alaptanterv, a szigorú követelmények, meg a speciális iskolák, fakultatív (nyelvi) képzések mind ezt erősítik.

Állj! A fenti példákban hol az iskola? Hol a tanár? Sehol. Én vagyok. Aki szeptember elsejétől összemér, versenyeztet, elvár.

Apa, kezdőőőődik. (Emlékeztetőül: https://youtu.be/qJD6-T3W4wI).

Ennyire látványosan talán csak elsőben szembesül vele a szülő. De kicsit árnyaltabban feltheted magadnak a kérdést később is, évről évre, ahogy a gyermeked nő:

Mi lenne, ha hagynánk, hogy gyerek maradjon, hogy maga maradjon? Mókára fel!

Apa, kezdőőőődik!” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nehéz dolog ez!”Hagyni,hogy gyerek maradjon…!”
    Nem tudom hogyan kellene jól csinálni!De azt látom az iskolában,hogy sok tehetséges gyereket magukra hagynak és elkallódnak,nem tudnak kiteljesedni,pedig többre lennének képesek….
    Én a kisfiamat Bendegúzt amikor csak lehet hagyom játszani,de amikor kell követelek és sokszor megszakad a szívem,hogy nem játszhat tovább…! 😦

    Kedvelés

  2. en most NLP rapid change coach nak kepzem magam, talan megtalalom a gyerekekhez a megfelelo kepzesi vagy tanitasi modot az elethez. legalabb annyira kell persze nekem is a kepzes es vegre egy sajat vallalkozas ahol beoszthatom magam az idomet. ( amugy sok magyar ismerosunk gyereke kimagaslo itt, allandoan vmit nyernek keruleti, teruleti vagy orszagos szinteken) Abel azt gondolja meno focista lesz ket edzessel hetente a kettes divizioban, nem sikerul meglattatni vele, hogy a labdaval akkor is kene idot tolteni, amikor nincs ott a csapat vagy gyakorolni. Nagyon nehez ez az osszehasonlitas tema, mert jot es sikert akar neki az ember, megis amikor az egyes divizio 30 gollal veri oket es ez nem ebreszti ra semmire. ( attol nem leszek hiteles nala igy latszik, hogy orszagos bajnok voltam 12 evesen) azt latom a konnyebb utat valasztja mert itt valoban konnyu minden, igazan 10 evesen mar nem vihetjuk haza sem, mert megeszik reggelire a mas lexikalis tananyagu iskola rendszerben ami otthon varna ra meg a kovetelmeny, aminek en sem latom/lattam sok ertelmet soha.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s