Álmodj szépeket!

Bátyámmal sok mindent egyformán látunk a világban, jópár dologban hasonlóan gondolkodunk, de van amiben elég jelentősen más a véleményünk. Ő gyerekkorunk óta ki nem állhatja a musical-eket. Azt mondja, hogy döntsék el, hogy színház vagy koncert, de a kettő egyszerre ne legyen. Én meg kb százszor láttam VHS-en a Hair-t meg a Grease-t, később a … Álmodj szépeket! olvasásának folytatása →

Nincs második

Láttam nemrég a TV-ben a Cupra Terramar legtfrissebb reklámját. Jó hosszú, elég lendültetes reklámfilm. Katt a linkre. A sztorija szerint 1851-ben Viktória kiránynő kapta ezta választ a kérdésre, hogy ki lett a második a regattán: Nincs második Nyersz vagy vesztítesz, teszik hozzá a magyar filmben. Érdekes módon, az eredeti angol verzióban ez nem szerepel, de … Nincs második olvasásának folytatása →

Hogy vagy? (Második kiadás)

“Kösz, jól.” - szól gyakran a válasz. Ami többnyire azt jelenti, nem valami jól. Nyár elején voltam Milanóban, ahol a többi régiós ország hasonló pozícióiban lévő vezetőivel és olasz kollégáimmal találkoztam. Menetrendszerűen jöttek az udvariassági kérdések: “How are you?”. Majd egy külön posztot megér, hogy mennyire érdekel is bennünket valójában, mikor megkérdezzük egymást erről. (Nem … Hogy vagy? (Második kiadás) olvasásának folytatása →

Erről nem nyitok vitát

Néhány évvel ezelőttig azt se, tudtam, hogy van ilyen. Vitaverseny. Egy ismerősöm büszkélkedett vele pár éve, hogy gimnazista lánya egy nemzetközi vitaversenyen győzött. Úri huncutság, gondoltam. Azóta több, nemzetközi iskolában tanuló tinédzser kapcsán is hallottam már róla, még mindig nem teljesen értettem. A napokban egy Spanyolországban élő és tanuló tizenhárom éves gyerek avatott be a … Erről nem nyitok vitát olvasásának folytatása →

Tizenötezer nap

Rakonczay Gáborral hallgattam nemrég egy beszélgetést. Élete utolsó extrém projektjét lezárva hangsúlyozta ki, hogy az életéből még kb tizennégy-tizenötezer nap van hátra, és az ezzel kapcsolatos terveiről mesélt. Ezen felbuzdúlva kiszámoltam. 2025. április 22-én pontosan tizenötezer nap van hátra a kilencvenedik születésnapomig. Ha megélem. Ahogy ő fogalmazott: Nem százezer, nem millió, nem végtelen, hanem kb … Tizenötezer nap olvasásának folytatása →

Beszélnünk kell!

A legújabb Forbes címlapján Gazsi Zoltán, azaz gazsizoli. Sikeres cégvezető, az elmúlt években a közösségi médiában és különböző rendezvényeken számtalanszor láttam, influenszerré vált. Bármennyire is nem szeretem (szerintem ő se szereti) a szót, influenszer. Mert befolyásol - szerencsére - sokakat, tanít az élettörténetével, gondokodásmódjával és viselkedésével. Ha nem lenne (vagy nem az?) túl magasztos a … Beszélnünk kell! olvasásának folytatása →

Kösz, Ajna

Késely Ajna Rióban 15 évesen indult élete első olimpiáján. Nagy tehetségként robbant be, Egerszegi Krisztinához hasonlították azonnal. Még csak 22 éves, Párizsban mégis már a harmadik olimpiáján vett részt. 400 méter gyorsúszásban nem jutott döntőbe, 13. helyen végzett. Meglepő, tanulságos nyilatkozatát azóta sokan idézik. Én is. “Ez a harmadik olimpiám, nagyon sok minden kavarog bennem, … Kösz, Ajna olvasásának folytatása →

Kicsoda ellenünk?

Gergely István, kétszeres olimpiai bajnok vizilabdázó volt vendége egy programunknak a bankban a nyár elején. Úgy fogalmazott ott, hogy tapasztalata szerint kétfajta ember létezik. Az egyik azt mondja, hogy a világ összeesküdött ellene. A másik azt mondja, hogy a világ összeesküdott mellette. Nem nehéz belátni, hogy egyik nézőpont sem lehet igaz. Először is, a “világ”, … Kicsoda ellenünk? olvasásának folytatása →

T.U.É.K.

T, mint tökéletes? Nem, semmiképp! Egy ismerősöm újévi köszöntése úgy szólt, “Elég jó új évet kívánok!”. Frappáns szerintem. Irreális a tökéletest hajszolnunk, a mai világban talán még nagyobb kihívás megtalálni, hogy mikor lesz valami “elég jó”. T, mint tiszetességes? Na, ez már jöhetne, de azért nem ez a legfontosabb jókívánságom. A tavalyi évben 99 évesen … T.U.É.K. olvasásának folytatása →

Én boldogságot akarok

“Az élet megtanított arra, hogy milyen fontos az elengedés…” Mondta Küllői Péter, mikor lemondott a Bátor Tábor kuratóriumi elnöki tisztjéről, amit 23 évig töltött be. Mit engedett el? Egy feladatot? Egy tisztséget? Egy kötelességet? Gondolom mindhármat. És mit kellett még elengedni? Az egóját. Amit ő már sokkal korábban megtett. Mikor valamiről lemondani kényszerülünk, mikor valamit … Én boldogságot akarok olvasásának folytatása →