Egy képzeletbeli középvállalat ügyvezetője nyugdíjba vonult. Hosszú kiválasztási folyamat után új ügyvezető érkezett kívülről. Fiatal, tehetséges vezető. Erős egyéniség, ambíciózus tervekkel. A csapat pozitív várakozással fogadja. Még vetélytársa, a belső jelölt is “beáll a sorba”, elfogadva a tulajdonos döntését együttműködik az új vezetővel. Hat hónapig mennek a dolgok, egy személyi döntés azonban felborítja az addig … Új seriff a városban. Rózsával és Rubik-kockával. olvasásának folytatása
Vendégposzt №6 – Balance
Közel hét éve írom ezt a blogot. Az egyéves évfordulón egy felhívást tettem közre. Arra buzdítalak, hogy Te is írj! Gondolj át egy Téged mostanában foglalkoztató témát, vesd “papírra”! Ha csak Magadnak teszed is, élvezni fogod, garantálom. De ha van kedved inspirálni másokat, vagy a “nyílvánosság” erejével még jobban kitárni a lelked/elméd, és élni az … Vendégposzt №6 – Balance olvasásának folytatása
Terápia helyett
Therapy was another option. Ezzel a felirattal szurkolt egy néző pár hete a Vivicitta Félmaratonon. Hangosan felnevettem futás közben, mikor megláttam. A tábla értelemszerűen arra vonatkozik, hogy a futás egyeseknek (sokaknak?) részben terápiás célt szolgál. Amikor ki lehet kapcsolni, lehet feszegetni a határaidat, sikerélményeket lehet gyűjteni. Egyedül lenni a gondolataiddal, vagy épp zenét hallgatni végre … Terápia helyett olvasásának folytatása
Tizenötezer nap
Rakonczay Gáborral hallgattam nemrég egy beszélgetést. Élete utolsó extrém projektjét lezárva hangsúlyozta ki, hogy az életéből még kb tizennégy-tizenötezer nap van hátra, és az ezzel kapcsolatos terveiről mesélt. Ezen felbuzdúlva kiszámoltam. 2025. április 22-én pontosan tizenötezer nap van hátra a kilencvenedik születésnapomig. Ha megélem. Ahogy ő fogalmazott: Nem százezer, nem millió, nem végtelen, hanem kb … Tizenötezer nap olvasásának folytatása
Több erőnk van, mint akaratunk
Húsvét vasárnap délelőtt van. Túl az első kávémon. Mint rendesen, szinte minden reggel. Túl pár szelet húsvéti sonkán és főtt tojáson. Ahogy azt ilyenkor illik. Túl az első pálinkámon is. Ahogy egy rendes tiszalúci házban, sátoros ünnepeken szokás. Az idén is böjtöltem. Ezért emelem ki ezt a pár dolgot a ma reggelből. Különböző okokból idén … Több erőnk van, mint akaratunk olvasásának folytatása
Milyen az íze az élet vizének?
Kedvenc dalom kedvenc versszaka. Valaki mondja meg, kinek kell hinnemValaki mondja meg, kinek nemValaki mondja meg, ki hova érhetMilyen az íze az élet vizénekPresser Gábor, Adamis Anna Az idei évindítónk vendége Scherer Péter, Pepe volt. Tudom, hogy nem ezek a leghíresebb alakításai, de nálunk a családban úgy a Kuflik, mint a Csoda és Kósza nagyon … Milyen az íze az élet vizének? olvasásának folytatása
Mit (nem) tudnak a japánok?
Tomi már sikeres üzletemberként, egy hatalmas - fogalmam sincs milyen, legyen Caddilac, az olyan menő - autóval érkezett az érettségink utáni első találkozónkra: “Csak amerikai autó!” - mondta enyhén fellengzősen. A japánoknak nem szólt. Ők nem tudják, mi a jó nekik. 2024-ben 4,4 millió autót adtak el Japánban. A legtöbbet Toyota-ból, 1,4 millió. Utána Suzuki … Mit (nem) tudnak a japánok? olvasásának folytatása
Mit adtak Neked a rómaiak?
Olyan sok listát találni az élet követendő fő szabályairól. A vezetés tíz aranyszabálya! Három út a sikeres élethez! Öt biztos pont a boldogsághoz! Stb. Idehozhatok én is egy listát? A tegnapi igehírdetésről a Budai Református Gyülekezetből. Hallgasd meg itt, többet ad, mint amit én tudok róla írni. Itt a bibliai idézet (Róm 12, 9-21), alatta … Mit adtak Neked a rómaiak? olvasásának folytatása
Csak felnőtteknek
Márk tizenkét éves. Mikor két évvel ezelőtt cipőt akartunk neki venni, az eladót kérdeztem, hol találom az ő méretét, mire azt válaszolta: “A kiskamasz cipők az emeleten vannak.” Mi van? Kiskamasz? Tízévesen? Azóta már nem is kis kamasz. Lassan felnő. December elején részt vettem egy budapesti középiskola pályaorientációs napján. A LinkedIn-en talált meg az egyik … Csak felnőtteknek olvasásának folytatása
Helyedre!
Én a helyemen vagyok. Évzáró ügyfélrendezvényünkön erre a gondolatra fűztem fel a beszédemet. Elmondtam, hogy miért érzem a helyemen magam. Mert számítok és számítanak rám. Mert itt érték az egyensúly. Mert a vállalati és egyéni fejlődés egyaránt fontos. Mert nem kell választani teljesítmény és jóllét között. Mert feszegethetem a határaimat, de nem kell folyton komfortzónán … Helyedre! olvasásának folytatása
milenneha 