Szerző: baluszabo

Kuka utas

Édesapám kisgyerek koromban az Építők SC atlétikai szakosztályát vezette. Előfordult, hogy hétvégenként én is a versenyzőkkel tartottam egy-egy vidéki versenyre. Péter bácsira, a klub buszának állandó sofőrjére máig emlékszem. Nagy dumás buszvezető volt, mindig viccelődött velem. A buszon a sofőrülés mellett egy tábla, rajta a Hófehérke legkisebb törpéjével: Kuka utas, vésd az észbe: Ne szólj … Kuka utas olvasásának folytatása →

csehkettő

Van egy régi pesties mondás: "Te mit néztél, a cseh kettőt?". Nem tudom, mennyire közismert. A Wikipédián is megtaláltam: Elsősorban sportrajongók körében létezik egy szólás arra az esetre, ha valaki olyan kijelentést tesz vagy olyan döntést hoz, ami alapján úgy tűnik, mintha nem lenne tisztában az addigi eseményekkel: „Mit néztél, a cseh kettőt?”. Abban az időben … csehkettő olvasásának folytatása →

Ez most nem megy

Bő három éve írom ezt a blogot. 111 poszt jelent meg eddig. Nagyságrendileg tíz naponta egy. Írtam már korábban, hogy az elindítás előtt azon aggódtam, hogy lesz-e elég téma, amelyet meg tudok írni. Ami foglalkoztat és ami érdekelhet másokat. Lett. Bőven. Az elmúlt hónapokban viszont alig írtam. Ránéztem a statisztikára, júniusban semmi, nyáron a szokásos … Ez most nem megy olvasásának folytatása →

Tudod a tutit? A Te tutid

Múlt héten egy kerekasztal beszélgetésen vettem részt. Egy multinacionális cég HR vezetője (Chief People Officer!) és egy, a Cápák közt című műsorban ismertté lett üzletember, befektető társaságában beszélgettünk. Az első téma az volt, hogy mitől válik egy vállalat jövőállóvá. A "cápa" elég kategorikus válasszal kezdte. A kérdés sokkal egyszerűbb mint gondolnánk, mondta. Csak az alábbi … Tudod a tutit? A Te tutid olvasásának folytatása →

Olimpiai interjú

Székely Éva nagy sikerű önéletrajzi könyvének címe: Sírni csak a győztesnek szabad. Egyetértek. Azzal, hogy győztes nem csak az, aki megnyeri a versenyt. Két olimpiai bronzérmesünk a példa erre. Tóth Krisztiánt aligha ismerték sokan a fanatikus sport- és cselgáncsrajongókon kívül az olimpia előtt. Fantasztikus harmadik helyet szerzett cselgáncsban, a győztes bronzmeccs után a kamerák előtt … Olimpiai interjú olvasásának folytatása →

Engedd el!

A sportolóknak könnyű. Egyszer úgyis eljön az idő, amikor abba kell hagyni. Mondják, hogy a csúcson érdemes, de elvétve találni rá példát, hogy ne érezze úgy egy bajnok, hogy még hívja őt a dobogó, hogy még tudja fokozni a sikereket. Aztán előbb-utóbb eljön az idő, amikor már nem bírják az izmok, az izületek. Amikor már … Engedd el! olvasásának folytatása →

Az igazi gazdagság

Nem reflektorok kellenek, gyertyafény kell. Nem harsonák, hanem hárfa kell. Nem díszes koszorúk, egy szál fehér rózsa csupán! Kristóf barátom édesanyja eltávozott. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan nyit odafönt egy Stílusos Égi Szállodát. Ld. még stílusos vidéki szállodák, azon belül is Ági talán fő műve, a Hotel Botanica. Ott majd minden új vendéget terített asztal … Az igazi gazdagság olvasásának folytatása →

Szupererő

De jó lenne, ha lenne szupererőm! Márk egész kiskora óta láthatatlanság szupererejével szeretne rendelkezni. Tavaly Karácsonyra kapott egy köpenyt, amit ha felvesz és egy applikáción keresztül levideózzuk, láthatatlanná válik. Menő, de nem elégedett vele. Mert ez csak olyan, mintha szuperereje lenne. Pár hete tartottunk a bankban egy csapatépítő programot, ahol egy játékos feladatban szupererőt kellett … Szupererő olvasásának folytatása →

Change is good

Tizenhét évet töltöttem el életem első munkahelyén. Miután tovább kellett lépnem onnan, kis időt töltöttem egy tanácsadó cégnél, majd visszatértem a bankszektorba, egy másik bankba. Néhány hónap múltán felkérést kaptam, hogy egy vezetői tehetségprogram keretében vegyek részt egy beszélgetésen. Elmentem, elmeséltem a karrier-utamat és az életemet, sokat mesélve arról, hogy milyen volt ilyen hosszú idő … Change is good olvasásának folytatása →