Milyen az íze az élet vizének?

Kedvenc dalom kedvenc versszaka.

Valaki mondja meg, kinek kell hinnem
Valaki mondja meg, kinek nem
Valaki mondja meg, ki hova érhet
Milyen az íze az élet vizének

Presser Gábor, Adamis Anna

Az idei évindítónk vendége Scherer Péter, Pepe volt. Tudom, hogy nem ezek a leghíresebb alakításai, de nálunk a családban úgy a Kuflik, mint a Csoda és Kósza nagyon népszerű, enyhe képzavarral rongyosra hallgattuk már a Spotify-on. Azért nem a mesék miatt hívtam el Pepét, hanem hogy segítsen nekünk örömtartalékot képezni. Egy órát beszélgettem vele, meglett az örömtartalék bőven. Fantasztikus figura. Bolond. (Ő mondta, a színészek mind bolondok.)

Snitt

Egy hónappal ezelőtt egy mesés programon voltam. Nem először. Írtam is itt róla, hogy volt már alkalmam Boldizsár Ildikóval közösen dolgozni (ő a tavalyi vezetői évindítóm vendége volt), illetve őt hallgatni. A mostani alkalom egyik feladatában azt kérte a résztvevőktől, helyezzük el magunkat egy mesetérképen. Én az Arany-erdőbe, a Gyémánt-tó partjára helyezttem magam. A fenti LGT dalra hivatkoztam. Szeretném tudni, hogy milyen az íze az élet vízének.

Snitt.

Mit ad Isten, múlt héten Boldizsár Ildikó és Sherer Péter volt Szemere Kata vendége a DuplaPresszó nevű produkcióban. Ott volt a helyem.

Két nagyon különböző karakter, de együtt, egymás mellett, egymást erősítve megadták a választ “A” kérdésre, megmutatták, milyen az élet vize.

Az élet vize TISZTA

Ha a mese ereje szóba kerül, Ildikó elvarázsolódik. Ő azonnal a saját meséjébe kerül, egy kismadár hangjának lágyságával hívogat, vonja magára a figyelmet. Ahogy ő fogalmaz, mindegy hogy börtönben mesél raboknak, a Hospice-házban haldoklóknak, egy terápián valakinek, vagy akár nekünk a bankban, a mese megszólít mindenkit. Szerintem több mint megszólít. Átmos, megtisztít.

Pepe máshogy tiszta. A viccek, sztorik lehetnének felszínesek, de nála a poénok is mélyről jönnek. Láttam nemrég Karinthy Utazás a koponyám körül című darabjában. Olyan átszellemülten játszott, én szinte úgy éreztem magam, mintha a nyitott koponya, sőt az egész nyitott test körül állnánk és néznénk bele a gondolataiba. Emlékek, érzések, gondolatok minden manír nélkül kiterítve. Tisztán.

Amikor azt mondom tiszta, azt is mondom, alázatos.

Az élet vize tele van ENERGIÁval

Pepe sztorizik. Ahogy megérzi, hogy ráharap a közönség a sztorijára, belelendül. Mint szélvihar suhan át a termen, pillanatokon belül mindenki nevet. Ő maga is átszellemül, átváltozik Bélabá’-vá, és egy pillanat alatt repít az elhagyatott rétre. Szélvész. Ha olyat hall, egy csibészes félmosollyal bólint egyet, de ez a félmosoly harsog, nem lehet nem észrevenni.

Ildikó máshogy energikus. Egy smaragdzöld stólával a vállán üldögél és ahogy beszél, néha meglebbenti. Mintha szállni kezdene. Könnyű mozdulat, végtelen energia. Ahogy ránézek, látom a szemében az ott összpontosuló energiát. Csendes, koncentrált, fókuszált energia. Törékeny szempár, de benne hegyhengergető, fanyűvő, kőzúzó energia.

Amikor azt mondom energikus, azt is mondom, hogy tettrekész.

Az élet vízének TUDÁS íze van

Ildikó minden mesét ismer. Nem csak ismeri őket, mintha az ővé lenne minden mese. Teljes magabiztossággal mesél és beszél a meséről. Tőkéletesen használja őket. Különleges tudás birtokában van. De szakadatlan kutat tovább, keres, felfedez, ismerkedik. Figyel. Mert csak a tudásvágy és nyitottság vezethet igazi tudáshoz.

Pepe tudása mélyről jön. Természetes, ösztönös zsenialitás. Mégis a történeteiből kiderül, hogy mennyi munka van a sikereiben. A tehetség fontos, elkerülhetetlen, de mit sem ér az elvégzett munka nélkül. Ami igazán feltűnik, hogy mennyire elismeri a tudást. Legalább tizenöt pályatársat, írót, egyéb munkatársat említ, és mindegyikről olyan elismeréssel, sokszor csodálattal beszél, hogy kiderül milyen nagyra tartja a tudást.

Amikor azt mondom tudás, azt is mondon nem-tudás. Mert:

„Ha a tudás hatalom, akkor tudni, hogy mit nem tudunk, maga a bölcsesség” Adam Grant

Az élet vízének EGYENSÚLY íze van

Pepe csapong. Mesélni kezd az egyik forgatásról, hopp egy hivatkozás, még egy, már egy másik filmnél tartunk. Aztán eszmél és egy pillanat alatt vissza az eredeti helyszínre, időpontra, szereplőkre. Az inga kileng, majd a helyére billen. Ahogy a gyerekkori versmondó-versenyről mesél, vagy a műegyetemi évekről, a Mesterrel való munkáról, vagy Kapáról, társulatokról, darabokról és a családjáról, sugárzik róla, hogy egyben, egyensúlyban van.

Ildikó egyensúlya más. Övé a mesemondó bölcs egyensúlya. Ő már tudja, mi lesz a mese végén. Annak a felismerésnek a kiegyensúlyozott tudatában személéli a világot, hogy “Bármi történik velünk az életünkben, az egyszer valamikor valakivel már megtörtént, és abból lett egy mese”. A legkritikusabb időkben majd úgyis találkozunk egy segítővel, és bízhatunk benne, hogy a legkisebb királyfi is le tudja győzni a sárkányt. A mesevilágban egyensúly van.

Amikor azt mondom egyensúly, azt is mondom harmónia

Ennyi

Tisztaság.

Energia.

Tudás.

Egyensúly.

Az én receptem szerint. Ildikó és Pepe (az én szűrőmön keresztüli) receptje szerint.

Ki kér az élet vizéből?

Mi lenne, ha fenékig innánk? Mókára fel!