Tíz-tizenkétéves lehettem, a Népfürdő utcában volt valamilyen korosztályos atlétikai verseny. 800 métert futottam, két kör a négyszázason. Apu stopperrel a kezében 200 méterrel a cél előtt állt. Mikor hatszáz méterhez közelítettem, hatodik vagy hetedik helyen, jó pár méterrel lemaradva futottam az élbolytól. Apu buzdított, hogy kezdjek hajrázni, még utolérhetek néhány futót. Emlékszem, még a karomat … Célegyenes olvasásának folytatása →