Páternoszter

A 90-es évek elején gimnazistaként nyári munkán a Magyar Televízióban dolgoztam. Ne csodálkozz, ha nem emlékszel! Nem láthattál a Deltában, a Híradóban vagy a Zenebutikban. Ezeknél sokkal fontosabb dolgot bíztak rám, LF-managerként alkalmaztak. Úgyis, mint lóti-futi. Arra emlékszem, hogy a Szabadság téri épület különböző részeibe kellett elvinnem a fénymásolt adásmeneteket. Az egyik szárnyban páternoszterrel lehetett a szintek között közlekedni.

Féltem tőle. Valahogy mindig azt vizionáltam, hogy későn szállok be vagy későn szállok ki, és beszorulok valamelyik emeletnél. Miután kellő gyakorlatot szereztem, már csak az zavart benne, hogy a gyávaságomra emlékeztetett. Hallottam ugyanis olyan hősökről, akik meg merték csinálni, hogy túlmennek a legfelső emeleten és “átfordulnak” a lifttel, de én elképzelni se nagyon mertem ezt. Ez az első élményem a páternoszterrel.

Sok évvel később egy bölcs kollégám intelme a második.

Sose feledd el, hogy a páternoszterben a legtöbb emberrel kétszer találkozol! Először Te mész felfelé és ő lefelé. Másodszor fordítva.

Fontos intelem. Alázatra nevel.

Álmomban az MTV székházban jártam.

Sokan mentek felfelé a páternoszterrel. Újak, előtte sokáig az alacsonyabb szinteken kellett várakozniuk. Szánalommal, megvetéssel, kárörvendően néztek azokra, akik most lefelé tartanak. Felhatalmazva érezhették magukat, mert amikor ők és barátaik még lefelé tartottak, hasonló hozzáállást tapasztaltak az akkor felfelé menőktől.

Próbáltam tanácsot adni álmomban.

A lefelé tartóknak. Ne a másik irány figyeld! Nem az a kérdés, ők mit gondolnak rólad, hanem hogy te mit gondolsz magadról. Még korai azon gondolkodni, milyen lesz újra felfelé menni. Egyelőre az a kérdés, mi indított el lefelé. Nézz szembe a hibákkal, amiket elkövettél! Vállald a felelősséget! Változtass! Ja, és óvatosan az átszállással! Olyan egyszerűnek tűnik, kiugrani a lefelé tartó liftből, és gyorsan átugrani felfelé tartóba. Vigyázat, veszélyes!

És a felfelé haladóknak. Te se a másik irányt figyeld! Nézz felfelé, és gondolkodj céljaidon! Attól, hogy a lefelé menők még mélyebbre kerülnek, Te nem jutsz magasabbra! Neked attól nem lesz jobb, ha lent másoknak rosszabb. Persze tégy róla, hogy a portás, a liftkezelő és a házmester a pincébe küldje azokat, akiknek ott a helyük. De csak őket. Nem mindenkit, aki lefelé tart. Bízd a házmesterre, Te ne velük foglalkozz! Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Az emberek megfogadták a tanácsaimat.

Álmomban.

Mi lenne, ha a valóságban is megfogadnák? Mókára fel!