Negyvenhat nap nulla alkohol, nulla kávé, nulla hús, és heti egy nap teljes koplalás.
Minden évben átgondolom, mit hozott a böjt nekem.
A böjt (nekem) nem vallási kérdés. Nem egy szokás. Nem egy diéta. Nem koplalás. Cseri Kálmán szerint:
A lemondással nem érdemeket szerzek Istennél, nem szenvedést okozok magamnak, hanem jót teszek vele magamnak és másoknak is. A böjt az egyensúly helyreállítása, ami mindenkinek használ. […] Aki böjtöl, komolyan veszi, hogy az életnek nem csak hossza és széle van, hanem mélysége is.
Remek. De miért? Kérdezem magamtól minden évben.
Köszönet Ákos Tamás barátomnak. Néhány nappal Húsvét előtt ő világosította meg előttem az idei böjtöm lényegét. Ő hozta elém Stojan Ivkovic, a magyar férfi kosárlabda-válogatott talán mindenkori legsikeresebb kapitányának mondatát a leváltását kiváltó “balhé” kapcsán:
Amikor megtörtént a balhé, kivettem a kavicsokat a cipőmből. Annyira rendben voltak a dolgaim előtte, hogy kavicsokat hordtam, hogy valami emlékeztessen a kellemetlenségekre, de most már van igazi problémám is.
A böjt maga a kavics.
Mindenki a maga szintjén nyomorog
Ezt szoktuk mondani barátaimmal egymásnak, görbe tükröt állítva magunknak, milyen jó életet is élünk. Nekem az átlagnál jobban van okom Stojan féle kavicsot tenni a cipőmbe évről évre. Hálát adva azért, amim van. Hálát adva azért, ahogy élhetek, élhetünk. De biztos vagyok benne, hogy legtöbbünkre igaz a fenti mondás fordítottja, bár talán valamivel óvatosabban fogalmazva:
Legtöbbünk a maga szintjén jól él.
Jöhet a kavics!
Egy kis lemondás. Ami emlékeztet.
Arra, hogy ami helyén van az életünkben, az nem adottság. Az nem természetes. Az áldás.
Arra, hogy egyensúlyra kell törekedni. Méltósággal fogadni a megterhelést, a fájdalmat, a szűkölködést.
Arra, hogy ha nem lenne sötétség, nem tudnám, mit jelent a fény.
Arra, hogy készen kell állni a rosszra. A még rosszabbra is. Jöhet rosszabb. És bírni fogom.
Arra, hogy épp ezért az örömöt meg kell élni. Nem relativizálhatom, nem engedhetem elsuhanni. Nem tékozolhatom el! Meg kell élni!
Itt megállok egy kicsit.
Új kifejezést tanultam nemrég.
Savoring
Az idén a böjt alatt, kaviccsal a cipőmben az átlagosnál nehezebb utat kellett megjárnom. Apósom halálát követően a család egészét a gyász terhe sújtotta. A bankban előbb két kiváló kollégám távozását jelentették be nekünk, majd a vezérigazgatónk is új feladatot kapott, új vezető érkezik hamarosan. Engem pozitívan is érint a változás, kaptam egy kinevezést, ami viszont új felelősséget jelent, és többlet feladatokat is. Nehéz időszak volt, az elmúlt évekhez képest határozattan több munkával. És kevesebb énidővel. Ilyenkor tanulja meg az ember igazán, hogy az apró örömöket is meg kell ragadni.
Erről szól a savoring. Angol szó, valami tudatos kiélvezését, elmélyült átélését jelenti. Egy finom falat ízlelgetését, egy szép emlék örömteli felidézését.
Mondok egy példát, amit valószínűleg szülőként legtöbben átéltünk már néhányszor. Márkkal játszom a szobájában, hangosan önfeledten nevetünk, határtalan a boldogság. És akkor eszembe jut, hogy ez még meddig lesz így. Hogy néhány év és már be se enged majd a szobájába. Hogy több ilyenre lett volna eddig is szükség. A francba!
Na, hát ez pont nem savoring.
Különösen stresszes, nehéz időszakokban megy nehezen. Épp elég nagy a szembeszél, épp elég sok a kavics a cipőmben ahhoz, hogy észre se vegyem az engem ért kisebb-nagyobb örömöket. Első feladat: észrevenni, hogy most valami jó történik!
Észrevettem, na de itt a következő kihivás. Nem érek rá, rohanni kell, Egy időben nagyon sok kézilabdát néztem. Elképesztő a játék sebessége. Az egyik csapat gólt lő, a kapus fektében kiszedi a labdát a hálóból, passzol a társának, középkezdés, egy passz, két passz, gól a túloldalon. Nincs idő gólörömre. Ott. De az életben kell, hogy legyen. Második feladat: lelassítani, nem elsietni a pillanatot!
Meg van. Lelassítottam, megéltem. Örülök. Másnap újra felkel a Nap, új feladatok, stressz, nehézség. A tegnapi örömöm már a múlté. Talán el is felejtem. Nem szabad! Harmadik feladat: Tudatosítani! Mély levegőt venni, Magadba szívni, hogy azt már senki ne vehesse el Tőled! Hálásnak lenni érte!
A böjt(öm) lényege (az idén) tehát:
1) a fájdalom szükségszerű, fogadd el!
2) az öröm nem természetes, éld meg!
Mi lenne, ha elfogadnád? Mi lenne, ha megélnéd? Mókára fel!
milenneha 