Ritmusérzék Karácsonyra (is)

Káosz ez a Karácsony! Éppen beestünk a fa alá a decemberi őrület végén.

Az Advent teljesen megváltozott! Kibírhatatlan tömeg a bevásárlóközpontokban, semmi ünnepi ráhangolódás, csak a bevásárlási roham.

Az ünnep maga egy rohanás, megyünk A városból B városba, itt az ebéd, ott a koccintás. Mikor jön a lecsendesedés?

Ismerős?

Mi idén Thaiföldön hangolódtunk a Karácsonyra december elején. Így:

Nyílván így könnyebb máshogy megélni az Adventet, kevésbé őrületnek érezni a készülődést, és nyugodtabbnak találni az egész ünnepet.

De nem csak a vitorlázás, a napsütés vagy a pihenés segít máshogy látni kicsit ezt az időszakot. Az óceán is tanított nekem valami újat.

Ár-apály

Nem értettem, mikor Matyi barátunk pár héttel az utazás előtt beküldte a közös chat-ünkbe az ár-apály időpontjait minden napra. Értem én, hogy változik a vízszint, de a hajó mindig a víz felett van. Nem mindegy? Nem. A hajónk merülése csak kb 1,5 méter (ami viszonylag kevésnek mondható), de az ár-apály során a tengerszint – főleg Telihold idején, mikor mi is voltunk – akár 3 méterrel is változhat. Ez azt jelenti, hogy ha dagály esetén 4 méter mélységnél lehorgonyzol, könnyen lehet, hogy apálykor felül a hajó a tengerfenékre. OK, most már értem, gondoltam.

Miután a hajóval a fentieket figyelembevéve lehorgonyoztunk, minden alkalommal kis csónakkal mentünk ki a partra. Egyik első este Krabi szigetére mentünk. Este hat körül kötöttünk ki a csónakkal egy szép, homokos tengerparton. A helyiek mondták, hogy a csónakot a part tetejére vigyük fel, legalább harminc métert kellett cipelnünk. Minek? 11 óra után indultunk vissza a hajóra. Akkor megértettem. A csónakunk már a vízben volt, szerencsére kikötöttük egy kerítéshez. Visszafelé nem kellett cipelni. “Csak” három méter vízszint-változás, a parton 30 méteres szakasz ellepve. Sokszoros hatás! Most már ezt is értem.

Egyszer fent, egyszer lent

Sztereotíp téma. Írtam is már róla itt (Hepe után mindig hupa), de a thai ár-apály új megvilágítást hozott. Ott hatóránként fordul a világ minden nap. Épített Márk egy nagyon komoly focistadiont homokvárként. Tudtuk, hogy két órán belül jön a dagály és elmossa. Rontott ez az építés élményén bármit? Nem. Legfeljebb arra figyelmeztetett minket, hogy siessünk az építéssel és élvezzük ki a látványt addig, míg jön a víz. És itt térek vissza a Karácsonyhoz. Panaszkodhatunk az ünnepi készülődés elmaradása, az állandó rohanás vagy az elcsendesedés miatt, de

Csak rajtunk múlik, hogy amikor épp itt az idő – bármilyen kevés is – meg tudjuk-e élni a pillanatot.

Ha tudod, hogy jön az apály, készülhetsz rá. Amikor levonul az ár, itt az idő, ünnepelj! Van közel 12 órád, mielőtt újra jön a víz. Minden perc, amit a 12 órából azzal töltesz, hogy sopánkodsz a dagály, a rohanás, a nehézségek miatt, elvesz a Te 12 órádból. A Te ünnepedből, a Te Karácsonyodból.

Belégzés – kilégzés

Az élet lüktetése természetes. Részesei vagyunk és tudatosan még alakíthatjuk is. Egyre többet hallok a légzésterápiáról. A legegyszerűbb gyakorlat is csodákra képes. Belégzés közben számolj négyig. Aztán négy ütemig tartsd bent a levegőt. Négy ütemre fújd ki, majd négy ütemig pihenj. Egyszerű lépéssor, négyszer négy másodperc. Fiziológiailag is segít, stabilizálja az idegrendszert, javítja az agy oxigén-ellátását, csökkkenti a pulzust, és mivel figyelmet követel, eltereli a gondolatokat a stresszt okozó dolgokról.

Nem kapkodni a levegőt, nem rohanva kifújni. Elfogadni a természetes lüktetést és annak ritmusát követve, sőt annak egészséges ritmusát kialakítva lélegezni.

Karácsony van.

Gondold át az éved! Gondold át, mikor volt apály és mikor jött az ár! Éld meg újra a jó idők örömeit és engedd el a nehéz idők fájdalmát. Lélegezz mélyen, gyűjts össze az éved terheit, tarsd őket Magadban, majd fújd ki nagy lendülettel.

Fogadd el a lüktetést, éld meg tudatosan az ár-apály ritmusát!

Várj! Érhet(ett) katasztrófa. Jöhet(ett) cunami vagy kaphattál tüdőgyulladást, hogy lélegezni is alig bírtál. Az több, mint egy dagály, ami elsöpri a homokvárad. Az nem gyógyul meg hat óra alatt. Ha ez ilyen év volt, csak csendben hajts fejet, gyűjts erőt és indulj neki az új évnek, új lendülettel!

Az élet ritmusa úgyis meggyógyítja a sebeket.

Ritmusérzékről írtam már az idén itt, mint egy szuperképességről az üzleti életben. Az ár-apály azt tanította nekem, hogy a ritmusérzék a hétköznapjaink megélése szempontjából is fontos. Értsd meg, fogadd el, éld meg, vedd fel az életed ritmusát!

Mi lenne, ha felvennéd a ritmust? Mókára fel!

Áldott Karácsonyt!