Láttam nemrég a TV-ben a Cupra Terramar legtfrissebb reklámját. Jó hosszú, elég lendültetes reklámfilm. Katt a linkre.
A sztorija szerint 1851-ben Viktória kiránynő kapta ezta választ a kérdésre, hogy ki lett a második a regattán:
Nincs második
Nyersz vagy vesztítesz, teszik hozzá a magyar filmben. Érdekes módon, az eredeti angol verzióban ez nem szerepel, de ettől még az üzenete ugyanez. Zenészek, vitorlázók, spoirtolók üvöltik egymásnak, maguknak felajzva, NINCS MÁSODIK.
Nem értek egyet.
Ismerek embereket, akik mindent versenynek élnek meg, és mindig, mindenáron győzni akarnak. Ha el is fogadom, hogy az élet egésze egy nagy verseny, akkor sem hiszek benne, hogy minden pillanatban padlóig kell nyomni a gázt és hisztérikusan a vezetésre, a győzelemre kell hajtani. Mert hosszú távon bizony az tesz alkalmassá a győzelemre, ha képes vagy elengedni a mindenáron győzni kényszerét. Ha képes vagy egy kicsit a szélárnyékban biciklizni.
Ha képes vagy feláldozni valami jót, hogy elérhess valami kimagaslót.
Simon Sinek
Ha kicsit takarékoskodsz a motorral vagy a gumikkal a Forma 1-ben, ha megérzed, amikor a tested nem bírja tovább és pihenned kell.
Ha azt harsogod, NINCS MÁSODIK, biztos vagyok benne, hogy képtelen leszel időben visszavenni.
Én tizenhét évesen tanultam meg a leckét. Élénken él bennem az emlék. 1993. nyara. Nyolc hetes edzőtábor, napi három-négy edzés. Augusztus végén egyik este hullafáradtan sétálok haza az edzésről és majd’ elsírom magam. Fáradt vagyok. Nem elsősorban fizikailag. Lelkileg. Ifjúsági csapatunk első számú játékosa voltam akkor, minden edzés minden gyakorlatában, minden labdamenetben, minden meccsen azt éreztem, NINCS MÁSODIK, nekem kell a legjobbnak lennem. Nem az ambícióval van a baj, a kényszerrel. A stresszel, amit az okoz, ha csak a győzelem létezik. Akkor és ott megtanultam, ez az attitűd gátat jelent a fejlődésemnek, görcsössé tesz és inkább vesztessé, mint győztessé. (Fun fact, hogy nem sokkal ezután harmadik lettem a felnőtt magyar bajnokságon s bár később nyertem is egy bajnoki címet (párosban), ezt a bronzérmet tartom életem legnagyobb sportsikerének)
Nézzük a gazdasági aspektusát. Olvastam nemrég arról, hogy Európa hogyan vesztette el versenyképességét az elmúlt évtizedekben az USA-val vagy Ázsiával szemben. Sajnálatos tény, hogy így van. Kérdés, hogy ez mekkora bajt jelent. Sok (nyugat-)európai válasza erre az, hogy “Miért lenne ez gond? Miért kellene még gazdagabbnak lennünk? Miért csak a növekedés számít? Inkább élni akarunk, mint a növekedésért még többet dolgozni”. Van az a jólét, ahonnak ez az érvelés logikusnak hangzik. De épp a mai világpolitikai helyzet mutatja meg, hogyha nincs elég erős gazdaságunk, nincs erős tárgyalási pozíciónk, és kiszolgáltatottak leszünk más nagyhatalmaknak. Talán különösen igaz ez ma, de ha az emberiség történelmét nézzük, generálisan is igaz, hogy az országokkal vagy régiókkal, amelyek gyengébbek, mint a környezetük szinte kivétel nélkül ugyanaz történt: megszállják őket, gyarmatosítják őket, vagy vazallusállamokká válnak.
Ahogy Kemény Dénestől szalonképesre fordítva hallottam a népszerű mondást:
az erősebb kutya gyakarolja a szerelmet
De ha NINCS MÁSODIK, akkor csak a LEGerősebb kutya.
A legfrissebb Forbes lista alapján a világon huszonhárom olyan ember van, akinél nincs öt háromszor gazdagabb ember a Földön. A huszonnegyedik nem második, sokadik. És van öt ember, akinek háromszor nagyobb a vagyona nála. Vajon ő vesztes? Az olimpiai negyedik kerékpárosunk vesztes? A Budapest Fesztivázenekar másodhegedűse vesztes?
A versenyszférában dolgozom, az elég kompetitív bankszektorban. Megy a küzdelem a versenytársakkal az ügyfelekért, de még ott is fontosnak tartom, hogy nem kell mindenáron nyerni. Elég nagy csapatot iránytok, a csapaton belül is természetes a versengés. Kimondva-kimondatlanul egymáshoz mérik magukat kollégáim. Egyes esetekben ténylegesen is versenyeznek, különböző erőforrásokért, egy-egy értékesítési verseny díjáért, az ösztönzési rendszerük részeként, vagy csak a “főnök” elismeréséért. Ott még evidensebb, hogy a verseny nem lehet mindennél fontosabb.
Az ambíció jó. A fejlődés fontos. Még az összehasonlítás is rendben. A versengés is szükséges.
A perfekcionizmus veszélyes.
A hisztérikus versengés egészségtelen.
A győzelmi kényszer káros.
Én szeretek nyerni. Szeretnék nyerni. De ha második leszek, akkor is leszek.
Van második. Sőt harmadik is. Huszonnegyedik is.
Mi lenne, ha elismernénk? Mókára fel!
milenneha 