Tomi már sikeres üzletemberként, egy hatalmas – fogalmam sincs milyen, legyen Caddilac, az olyan menő – autóval érkezett az érettségink utáni első találkozónkra: “Csak amerikai autó!” – mondta enyhén fellengzősen.
A japánoknak nem szólt. Ők nem tudják, mi a jó nekik.
2024-ben 4,4 millió autót adtak el Japánban. A legtöbbet Toyota-ból, 1,4 millió. Utána Suzuki 720 ezer., Honda 670 ezer, Nissan 470 ezer. Majd Daihatsu, Mazda, Mitsubishi, Subaru, Lexus. Isuzu. A legnépszerűbb nem japán márka a Mercedes, 53 ezer eladott darabbal, a tizenegyedik a rangsorban. (@ÁkosTomi, kösz az inspirációt)
A fenti számok azt jelentik, hogy Japánban az eladott autók több mint 95%-a japán márka. Összehasonlításul Németországban 55%-ban német autót adnak el, az USA-ban 45% amerikait. Ami egyébként még mindig nem kevés.
Vajon miért? Nem olvastam részletesen utána a szabályozásnak, lehet, hogy szakmailag nem tökéletes a gondolatmenetem, de nem is doktorinak szánom az alábbi okfejtést.
Fontos megjegyzés: különösen reflektorfényben van mostanában a protekcionizmus. Kifejezetten aggódva nézem a jelenlegi vámháborús kezdeményezéseket. A fenti számsor nekem nem erről szól. Épp ellenkezőleg.
Az AI-t kérdeztem, hogy mi vel magyarázható ez a 95%-os arány. Az alábbi indokokat szedte össze:
- **Biztonsági és környezetvédelmi előírások**: Japánban szigorú biztonsági és környezetvédelmi előírások vonatkoznak a gépjárművekre A járműveknek meghatározott műszaki szabványoknak kell megfelelniük, beleértve a kibocsátás-szabályozást, a zajcsökkentést és a biztonsági jellemzőket.
- **Hitelesítés és tesztelés**: A Japánban értékesített járműveknek szigorú tanúsítási és tesztelési eljárásokon kell átesniük.
- **A jóváhagyások kölcsönös elismerése**: Japán aláírta a járművekre vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról szóló ENSZ-megállapodást, amelynek célja a tanúsítási eljárások egyszerűsítése és a nemzetközi harmonizáció előmozdítása.
- **Adózás és ösztönzők**: A japán kormány adókedvezményeket és ösztönzőket kínál a bizonyos környezetvédelmi előírásoknak megfelelő járművek számára. Ez előnyben részesítheti azokat a hazai gyártókat, amelyek már megfelelnek ezeknek az előírásoknak, megnehezítve a nem japán márkák számára az árversenyt.
- **Piaci preferenciák**: A japán fogyasztók az ismertség, a lojalitás és a vélt minőség miatt gyakran erősen előnyben részesítik a hazai márkákat. Ez a kulturális előítélet a nem japán autók piaci részesedését is befolyásolhatja.
Na, puff.
Kulturális előítélet.
Elég is az autóiparból. Pont nem érdekel, hogy ki milyen gyártmányú autóban ül. Talán nem zsákutca viszont, ha továbbgondolom. Két érdekes felismerést hangosítanék ki.
Önazonosság
Meggyőződésem, hogy ha egy egyén, egy cég, egy közösség, egy ország valami iránt igazán el van köteleződve, abban tud sikeres lenni. Ha el van köteleződve ÉS az illeszkedik a személyiségéhez. Sokat gondolkodom rajta, személyesen mivel tudnék még jobban hozzájárulni a bank üzleti sikereihez. Mit kellene még többet, vagy máshogy csinálnom? Milyen gyakorlatot, milyen módszereket látok akár kollégáimnál, akár versenytársaimnál, amelyek segíthetnének, hogy még sikeresebbek legyünk? Látok különböző módszereket, mintákat, vannak azok alapján ötleteim. Mégis legtöbb esetben nem vagy nehezen megy a megvalósítás. Sok minden nem működik,mert hiába másolnám, nem vagyok benne önazonos. Próbálkozhatok, de nem megy. Nagyon vékony jég ez, mert sokszor kifogásnak is alkalmas a megközelítés. De fontos jótanács:
Légy saját magad, mindenki más már foglalt!
Nem szeretem az általánosítást, de ha tényleg létezik egyfajta japán kulturális előítélet, érdemes ránéznünk a magyar megközelítésre is. Fontosnak tartom a “vásárolj helyi/magyar árut” kezdeményezést és a legtöbb eszközt, ami ezt támogatja, de talán nem véletlenül nem sikerül ebben óriási áttörést elérnünk. Tapasztalatom szerint nálunk sok esetben akár negatív konnotáció van a hazai termékekkel szemben és – ez persze lehet generációs tapasztalás (ami meg ugye öröklődik) – gyakori a kifejezett Nyugat “majmolás” is. Az Ausztriában kapható Nutella, Coca-Cola, Haribo finomabb, mint az itthoni. Szerintem mi sosem leszünk igazán önazonosak ebben, mint a jelek szerint a japánok. Nem csak autóból nem fogunk 95% hazait vásárolni, de sajtból sem.
Ellen-tét
A világ, a vélemények polarizálódnak, egyre gyakoribb, hogy emberek, eszmék, közösségek valami ellen határozzák meg magukat. Az igazi mozgatórugójuk valami ellen tenni. Evolúciós szempontból kifejezett előnyös, ha folyamatos készenlétben állunk vélt vagy valós ellenségek elleni való harcra, vélt vagy valós fenyegetések kivédésére. Megnöveli az esélyünket a túlélésre. De meggyőződésem, hogy nem növeli meg az esélyünket egy tartalmas, sikeres, boldog élet megélésére. Arra akkor van esélyünk, ha valamilyen cél mellett köteleződünk el. A méltó versenytársról már írtam itt. Jobb, ha vetélytársainkra sem ellenségként tekintünk. Nem ellenük küzdünk.
Ha céged deklarált célja a versenytárs(ak)at legyőzni, nagyon nehéz elkerülni, hogy a szervezeten belül az egyének ne arra optimalizáljanak (csak), hogy munkatársaikat győzzék le. Ahelyett, hogy egyénileg fejlődnének.
Pedig előbbinek nyilván rengeteg kapcsolódó hátránya van, utóbbi nyilván sokkal eredményesebb. Mégis nagy a kísértés. Evolúciós okokból is. Visszatérve az autógyártásra, talán az okozza az ellenérzésemet a védővámokkal, protekcionizmussal szemben (túl a számtalan közgazdaságtani elemzésen, ami kimutatja, hogy hosszútávon a védővámok nem segítenek, csak inflációt növelnek és versenyképességet csökkentenek), hogy azok is valami ellen szólnak.
Én azt állítom, hogy jobb döntésekre jutunk, ha egyrészt önazonosan, másrészt nem valami ellen, hanem valami mellett elköteleződve választunk.
Mi lenne, ha így döntenénk autóvásárlásról (is)? Mókára fel!
milenneha 