100/100

Az év elején három dolgot határoztam el.

Az elsőről írtam is itt. Az apró szokások tudatos fenntartásáról olvastam, annak fontosságát osztottam meg a posztban és kezdtem el alkalmazni. Előbb csak a szokások gyakorlásának tudatos követése, aztán maguk a szokások is nagyrészt elmaradtak. Úgy jártak, mint a legtöbb újévi fogadalom.

A második célkitűzésem elég testhezálló volt. Százszor tíz kilométer lefutása 2024-ben. Tegnap jutottam el a századikig. Kész.

Mit tanultam belőle?

A helyes mutatószám fontosságát

Ha visszagondolok az elmúlt évekre, minden második évben volt valami futással kapcsolatos célom nagyságrendileg. Az első maraton, egy gyors félmaraton, egy az elsőnél gyorsabb maraton, egy rekord 10 kilométer. Az idei volt mind közül a kedvencem. Futás darabszám. Egy teljesítményorientált embernek (nekem) nagy eredmény, ha úgy tud elmenni futni, hogy nem is néz rá futás közben az órára, hogy milyen a tempó. Volt benne nagyon gyors futás is, amikor éppen az esett jól (45:48), de volt az edzettségemhez kéest kifejezetten lassú is (1:00:26). A cél maga az volt, hogy kimenjek futni, és nem kelett ott is a teljesítményt hajszolnom. Ez felszabadító volt.

A megfelelő célszám meghatározását

Száz futás egy évben. Heti kettőnél is kevesebb átlagban. Egyáltalán nem sok. Max egy óra futás, öltözködéssel, zuhanyzással együtt 1,5-2 óra, heti kétszer, ez bőven belefér. Ha véletlenül hétközben egy sem jön össze, legrosszabb esetben mindkét hétvégi nap irány az edzés. De jobb, ha hosszú távon tervezel. Nagyon jól beindult az év, beállt a rutin, heti két futás. Aztán május elején egy könnyű sérülés, kétszer két hét kihagyás (közte egyszer elmentem futni, de újra megfájdult a vádlim), és rögtön óriási lemaradásban lettem az időarányos tervhez képest. Aztán a nyáron heti négy futásokkal visszadolgoztam magam, majd két hét “lazsálás” után megint küzdenem kellett, hogy jól álljak. És most, december 22-én “simán” végére értem. De a napokban már nagyon ki kellett számolni, hogy ne a bejglik után kelljen majd valahogy behoznom az utolsó etapokat. Szóval legyen a cél kihívás, de ne legyen aránytalanul magas cél. És tudatosan beosztani az időt, tervezni a teljesítést, ha nem akarsz megcsúszni. Két szabály, talán nem csak futóknak.

Helyén kezelni az elérését

Mielőtt vasárnap délelőtt futni indultam, Márk és Eme félig viccesen mondták, hogy eljönnek a célba és kifeszítenek nekem egy célszalagot. Mert “meg kell ünnepelni, hogy sikerült!”. Ha nem is jöttek ki, azért megünnepeltek, egy ilyen cuki emléklapot készítettek nekem.

Szerényen hallgattam, mert tudom a helyén kezelni ezt a teljesítményt. Kitartás kellett hozzá, igen. Következettesség kellett hozzá, igen. Munka kellett hozzá,igen. De semmi extra nem kellett hozzá. Nem kellett a komfortzónámon kívül lenni gyakorlatilag. Értékelem, hogy megcsináltam, de nem túlértékelem. Néha az ember a Mount Everest-et célozza meg, önmagához képest rendkívülit teljesít, akkor harsona kell, konfetti, örömmámor. Néha a Kékesre akar feljutni. Szép munka, erőnlét, kitartás ahhoz is kell. De ha felér, egy jóleső mosoly elég jutalomnak. Beszívni a friss levegőt ott, körülnézni a csúcsról és továbbindulni. 100/100. Pont.

Volt egy harmadik ambícióm is. Idénre tízezer oldal elolvasását tűztem ki. Keveset olvastam nagyon, és ez zavart. Jelentőset akartam változtatni. Nem sikerült. Távolról sem, valahol 5-6000 között leszek. Korábban nem számoltam, de évi 4-5 könyvnél többre nem jutott időm. Most húsz is lesz talán, így az előrelépés jelentős. Ahogy átgondoltam, elég jól rezonál a futás kapcsán írtakkal. Nem volt jó a cél (oldalaszámot nézni tiszta sületlenség), az életformámhoz mérten irreális volt a mennyiség (Mount Everest, arra nem voltam kész), és így a teljesítményt is nehéz értékelni (nem vagyok elégedetlen, de tudom, hogy még több időt kellene rászánnom.)

Háromból egy. Elhatározások, fogadalmak, célkitűzések, ambíciók…

Közeleg az év vége, közeleg az új év.

Legyen szó futásról, étkezésről, a családdal töltött időről, olvasásról, egy nyelvtanfolyamról, vagy bármi másról, célt kitűzni csak pontosan szépen…

Mi lenne, ha így terveznél? Mókára fel!