Rajtad múlik

Az új belépőink számára készítettünk a bankban pár éve egy videós bemutatkozó anyagot, aminek az elején én köszöntöttem az új kollégákat. Egy rövid videót kellett készítenem. Gondolkodtam, hogy mi legyen az üzenete. Csapó, indul:

“Abban hiszek, hogy az életben 90%, vagy talán még több, a hozzáálláson és a gondolkodásmdon múlik” – kezdtem a mottómmal, biztos írtam már róla itt is.

“Abban hiszek, hogy rajtam múlik, hogy mit érünk el. Mi a vállalati üzletágban abban hiszünk, hogy rajtunk múlik, mit érünk el.” – folytattam, mégiscsak egy munkahelyrők van szó 🙂

“Köszöntelek ebben a csapatban” – ja igen, ez egy köszöntő videó

“Abban hiszek, hogy Rajtad múlik, mit érünk el” – nesze Neked!

Még folytatódik a videó, beszéltem közösségről, együttműködésről, és szakmaibb témákról. Szerintem jó kis videó lett. Aztán megkaptam a visszajelzést, hogy a “Rajtad múlik”-nál lehet, hogy elvesztettem a hallgatóságot. Egy kicsit nagy súlyt tettem a vállukra, túl erős kezdés egy friss belépőt ezzel szembesíteni. Az?

– Te mindig először a Magad portáján kezdesz el sepregetni?
– Abszolút! De ez azért van, mert én azt gondolom, hogy a dolgok belőlem indulnak ki. Nem csak a nyugalmat vagy az erőt találom meg magamban, hanem a dolgok okát is. Ha én azt gondolom, hogy miattam történt valami valahogy, és én azt akár csinálhatnám másképp is, akkor a kezemben az eszköz. És így én ezt jónak élem meg. Ha valamire csak külső okot találnék, akkor csak arra jutok, hogy az megtörtént velem, és azon nem tudok változtatni. Ami nem jó.

Almási Kitti – Kadarkai Endre vendégeként (Szavakon túl)

A Hárompontosban már írtam önmagunk folyamatos megkérdőjelezéséről. Ez a poszt, az én köszöntő videóm és Almási Kitti mondatai az önreflexiónak a pozitív, felelősségvállalás oldalát hangsúlyozzák ki.

De biztos, hogy csak rajtam múlik?

Komoly szakirodalma van a mérkőzés utáni legendás (futball) edzői nyilatkozatoknak. Remek kifigurázása ennek a Bëlga együttes Huszonkét férfi című száma. Egy 0:13 meccs utáni nyilatkozat vége: “A tizenharmadiknál, a szabadrúgásnál már úgy tűnt, hogy mellé-fölé megy a labda, de egy arra szálló sirály tarkóján megpattant és beesett a kapuba.” Aha. Mindannyiunk életében vannak arra szálló sirályok…

Ne érts félre!

Sok mindenre nincs ráhatásunk. Sok mindenben ki vagyunk szolgáltatva. Vannak külső körülmények, létezik megváltozhatatlan kontextus.

Felsőbb hatalom.

Soli Deo Gloria – Csak Istené a Dicsőség. Ez a neve és jelmondata a tábornak, ahova a gyülekezetünkkel már sok éve járunk.

Hilda a gyülekezet egyik lelkésze. Az elmúlt évben nagyon súlyos betegséggel küszködött, Több hónapot kórházban töltött. Mára hál’ Istennek egyre jobb erőben van, hamarosan újra szolgálni fog, ott volt velünk a táborban ő is. Megköszönve az érte mondott imákat a gyülekezeti tagoknak, ő is csak ennyi mondott: Soli Deo Gloria.

A Heidelberi Káté, a református egyház hitvallása. Alapesetben a gyermekek tizennégy évesen konfirmálnak, ezzel válnak a gyülekezet nagykorú tagjává. A konfirmációra készülve ismerik meg a keresztény hit alapvető igazságait, és a konfirmációval vállalják formálisan az egyházhoz tartozást. (Feleségem, Eme hitoktatóként épp konfirmandusok felkészítésével foglalkozik többek között.) A konformáció során a Kátéból kell felkészülniük. Ami így kezdődik:

1. Kérdés: Mi a te egyetlenegy vigasztalásod életedben és halálodban?
Felelet: Az, hogy mind testemmel, mind lelkemmel, életemben is, meg halálomban is nem a magamé vagyok, hanem az én hűséges Idvezítőmnek, a Jézus Krisztusnak a tulajdona.

Na tessék! Hol itt az egyén felelőssége? Akkor nem is rajtam múlik?

De! Épp Hilda kapcsán beszélgettünk erről a táborban teológiában nálam avatottabb (nem nehéz) emberekkel. Hogy akkor tényleg feltehetem a kezem és várhatom, hogy mi történik velem? Szó volt predesztinációról, szabad akaratról, saját döntéseinkről, és meggyőztek arról, hogy a Káté fenti megfogalmazása sem veszi le az ember válláról a döntés felelősségét, sőt! Ádám és Éva is megkapta a döntés felelősségét az Édenkertben, a jó és rossz tudásának fájával a kert közepén. Döntöttek. Rosszul. Rajtuk múlt.

Távol álljon tőlem, hogy teológiai értekezésbe kezdjek. De ha hívő vagy, talán segít megérteni, kiemelni még inkább a Te döntésed, tetteid felelősségét ez is.

Ha nem vagy hívő, azért tartom tanulságosnak, hogy egy ilyen erős függőség mellett is megmarad a saját felelősség hangúlyozása.

De nézzünk más, földi hatalmakat! Brüsszel, Soros, vagy épp OV, esetleg ‘en bloc’ a politikusok, ha közéletről van szó. A főnökség általában, vagy a főnököd konkrétan, esetleg a tulajdonos, ha munkáról van szó. A balsors, ami régen tép. A focibíró. Az arra szálló sirály…

Ők is fontosak. Néha egy, néha 49 vagy 51, sőt akár 90%-ban ki lehetsz nekik szolgáltatva. Sőt, akadhat valami, ami 99,9%-ban rajtuk múlik. A Te részed akkor csak 0,1%. De legalább annyi akkor is Rajtad múlik. És ha annyi Rajtad múlik, akkor már számít, hogy mit teszel!

Az egyik kedvenc mondásom a felelősségvállalásról: „Attól a pillanattól, hogy felelősséget vállalsz MINDENÉRT az életedben, képes leszel BÁRMIT megváltoztatni az életedben.” (Hal Elrod) El tudod hinni?

Mi lenne, ha elhinnéd, hogy Rajtad múlik? Mókára fel!