Lesz másik! Legyen más!

Index.

Ezen a blogon olyan dolgokról írok, amelyek foglalkoztatnak. Az Index-szel kapcsolatos események foglalkoztatnak. De próbálom kerülni a politikával átitatott témákat, mert a politikát szennyes dolognak tartom ab ovo, és ezt a blogot nem szeretném beszennyezni vele. Aztán sokat gondolkodtam az eseményeken, és hogy mi is az én megélésem ennek kapcsán. Szép hosszan le is írtam ide. Aztán kitöröltem. Mert indifferensnek találtam.

Eljutottam viszont egy kérdésig, ami az Index kapcsán folyamatosan napirenden volt (és van): Független (volt)-e az Index?

Két gondolatsor a függetlenségről:

A Wikipédián utánanéztem a függetlenség definíciójának. Ilyet találtam: “A <függetlenség> szót rendszerint a <hódoltság> ellentéteként használják, amely arra vonatkozik, hogy egy régiót külső hatalom tart politikai és katonai ellenőrzés alatt.” Majd kicsit később: “Autónom terület (ezzel enyhe ellentétben) a függetlenségnek az a fajtája, amelyet egy külső tekintély garantál, ugyanakkor ez a külső tekintély fenntartja magának a legfőbb hatalmat a tartomány felett.” Az Index a fenti definíciók alapján szerintem autónom, tehát független (volt).

De

Olvastam olyan véleményt, hogy az Index nem tekinthető függetlennek, mert propagandára válaszolt propagandával. Találó megfogalmazás. Valami ellen határozta meg magát egyre inkább, így az én értelmezésemben sem független.

Szóval akkor független vagy nem? Ez ilyen nehéz kérdés? Függetlenség mint olyan. Én vajon független vagyok?

Természetesen nem párkapcsolati értelemben. Hanem én, a tetteim, a szavaim, vagy legalább a gondolataim.

Nem a fenti hódoltság definíció szerint (politikai, hatalmi ellenőrzés), nem is gazdasági értelemben, hanem értékítéletben, gondolkodásmódban. Képes vagyok-e egy-egy impuzust független szemlélőként követni vagy lereagálni?

Mint mikor megy egy Hollandia – Új Zéland curling olimpiai döntő, odakapcsolom a tévét, valamiért végignézem és nekem teljesen mindegy, hogy ki nyer, csak szórakozni akarok azon, hogy milyen ügyesen söprik a korong (?) előtt a jeget. Tudom így szemlélni a világot, értékelni az eseményeket? Kell(ene)?

Mikor a munkahelyemen XY mond valamit, azt tudom függetleníteni attól, aki mondja, vagy rögtön azon a szűrőn át hallgatom, amit az adott emberről, a területéről, a főnökéről vagy a beosztottairól gondolok?

Mikor a kedvenc csapatom/játékosom vagy épp a leginkább utált csapatom/játékosom játszik, képes vagyok “hátralépni egyet” és függetlenül, objektíven megítélni, hogy les volt-e, tizenegyest kellett-e volna ítélni?

Ha a koronavírus magyarországi vagy amerikai alakulásáról kell véleményt formálnom, azt a vírussal és annak kapcsán tett intézkedésekkel kapcsolatban általam ismert tények alapján teszem, vagy attól függ a véleményem, hogy mit gondolok Donald Trumpról vagy Orbán Viktorról? Akár pro akár kontra.

Nem tudom függetleníteni. Nem tudom függetlenül megítélni. És igen, függ a véleményem. Nem vagyok független.

Friss élmény Pálferi előadása, ő az érzelmi inteligenciához hozta példának a hármas elhatárolást – szétválasztani ami történik velem, amilyen hatást az rám gyakorol és amit vagy ahogyan reagálok (https://milenneha.blog/2020/07/07/palferi-receptje/). A függetelenségről is eszembe jut. Ha a fentiek szerint nem is vagyok teljesen független, képes vagyok-e tudatosan egy mély levegőt venni és a reakcióimat függetleníteni a zsigeri gondolataimtól. Ez (lenne) az érett, független gondolkodásmód?

Szerintem lesz másik. Hamarosan. És szeretném, ha más is lenne, ha függetlenebb lenne. Mert ha nincs a fenti értelemben vett független közélet (és ma nincs), akkor nekem, neked, nekünk is nehezebb lesz függetlenné válnunk. De azért megpróbálhatjuk magunktól is.

Mi lenne, ha függetlenednénk? Mókára fel!