Danke vagyok

… és danke is leszek.

Baráti társaságunkan ez a “vicces” formája alakult ki, mikor egymásnak megköszönünk valamit.

Köszi, köszike, tenkjú. Ugyanez másképp.

A felszínen.

KAP KHUN KRAP

(Vagy Kap Khun Ka, nőktől)

Mondják thai-ul. És nem csak mondják. Érzik is.

Összeteszik a kezüket, fejükhöz emelik kezüket, derékből enyhén meghajolnak és mosolyogva köszönik meg a …

Bármit.

Ha vendége voltál az étteremben, ha vásároltál nála a boltban, ha segíthetett eligazodni az úton, vagy ha megköszöntél neki valamit.

Nem egyszerű köszönet, hanem a másik, egymás iránti tisztelet kifejezése.

Thaiföldön volt szerencsénk nyaralni. Nagyon más világ. Nagyon más sztenderdek higiéniában. Nagyon más sztenderdek kapcsolódásban.

Eddig fel sem tűnt, hányszor köszön meg az ember egy nap valamit a környezetében.

Hogy aludtatok? – kérdezi utastársunk. Kösz, jól!

Kérsz egy kávét? Nem, most nem, kösz!

Add ide lsz a sót! Kösz!

Kösz, hogy segítettél elpakolni!

És még csak a reggelinél tartunk.

Láttam egy TED előadást pár éve Amy Cuddy-tól. A testberszéd kapcsán közismert, hogy az elég jól tükrözi általában a lelkiállapotunkat. Evidens poélda, mikor valaki karba tett kézzel ülve hallgatja a másikat, az elzárkózást, védekezést jelent. Az előadás arról szól, hogy a másik irány is igaz, a tesztbeszédünk képes formálni a lelkiállapotunkat. Én azóta néha gyakorlom is az ott tanultakat. Egy-egy fontos tárgyalásom, megbeszélésem, beszédem előtt “hatalmi pózt” veszek fel. (Ez például a célba érkező futó széttárt, magasba emelt karja), és ez a tanulmány szerint extra magabiztosságot ad.

A dolog Thaiföldön is működött. Elkezdtem részben a társaságon belül, de leginkább a helyiek felé köszönetemet az ő gyakorlatuk szerint, kezeket összetéve, meghajolva kifejezni. És az az érzésem, hogy jobban sikerült kapcsolódni, erősebben megélni és kifejezni a hálámat.

A hála fontos eleme életünknek. A könyvben, melyet most olvasok (Jay Shetty: Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes) szerepel egy gyakorlat arról, hogy esténként az embernek vizualizálnia, elterveznie a következő napját. És a példa, amit az író használ, így kezdődik: “Képzeld el, ahogy reggel felkelsz, […] és ahogy a lábad eléri a talajt, egyből érezd a hálát a szívedben, kaptál még egy napot. […] Mondd magadnak: <<Hálás vagyok a mai napért!>>” Erőltetetten hangzik? Igen. Volna értelme így kezdeni a napot? Biztosan. Van okunk hálásnak lenni minden egyes napunkért. Igen. Egyértelműen igen!

Gondolhatod, mondhatod, nekem talán az átlagnál, vagy Nálad több dologért van okom hálásnak lenni. Talán igaz. De nem jelenti azt, hogy Te ne lehetnél hálás egy rakás dologért.

Úgyhogy gyakorlat indul:

Kezek össze!

Emelés a fej irányába!

Enyhe meghajlás!

És:

KAP

KHUN

KRAP

Mi lenne, ha megélnéd a háládat? Mókára fel!