Megálltam

Nem utazom gyakran tömegközlekedéssel. (Közösségi a szakszó, tudom. De a tömeg, az tömeg, na!) Pár éve volt, hogy megálltam egy novellára egy megállóban. Angyal szállt a villamos felett. Ez volt a címe egy – akkor még – számomra ismeretlen kezdeményezés, az “Álljon meg egy novellára” egyik nyertes alkotásának.

Szeretek írni. Sokat ad nekem a milenneha. El is játszottam már a gondolattal, hogy egyszer majd könyvbe szerkesztem a posztokat. De sosem gondoltam arra, hogy mást írjak. Míg az idén szembe nem jött ugyanez a pályázati felhívás. Hezitáltam, hogy pályázzak-e. Hezitáltam, és közben megszületett. Életem. Első. Novellája. Úgyhogy pályáztam.

Nyáron kaptam meg az értesítést. A novellám nem nyert. Szomorú lettem. Aztán rájöttem, hogy én így is, úgy is nyertem. Ezt is kipróbáltam, több lettem általa. És már tudom, hogy jövőre újat írok. És ha nem is az én művemet olvassák majd a buszmegállókban, hozzám hasonló lelkes amatőrök kapnak öt perc hírnevet. Vagy többet. De ami még fontosabb, a villamosra várakozás alatt néhányan elutazhatnak az irodalom szárnyán egy másik világba. Köszönjük @JCDecaux!

Lent az írás.

Mi lenne, ha elolvasnád? Mókára fel!

Kikapcs

Indul a futás.

Tomi – mint minden vasárnap – egyedül megy a rakpartra edzeni. Két csípőkörzés, egy alibi nyújtás és rajt. 8k a rakparton. Ragyog a Nap, sok az ember, turisták fotózkodnak mosolyogva. Szeret ide járni. 

Nehéz hét volt. Rám fér ez a kis kikapcsolás! A következő sem lesz könnyebb. Hétfőn havi call lesz az amerikai főnökkel.

- Szia Tom, hogy vagy? Nem néznek ki túl jól a múlt havi számok.
- Kösz, jól. Igen hát a számok… Ahogy a múlt hónapban jeleztem, a kieső nagy vevőt még nem sikerült teljesen pótolnunk. Elégedett vagyok a csapattal, sokat dolgoztak és nem is állunk rosszul, csak…
- Örülök. Tudod, ez a negyedév most nagyon fontos, a Board mandátumának hosszabbításáról a jövő hónap végén döntenek. Nekem csütörtökön kell beszámolnom a Vice President-nek.
- Mi mindent megteszünk, és…
- Szükség is van rá. Nagyon nem szeretném, ha leépítésekben kellene Magyarországon gondolkodnunk. Beszélj Lukával a horvát irodában, ők terv felett vannak. Ha ők meg tudják csinálni, Ti is. Ugye?
- Köszönöm a tanácsot, esetleg még…
- Ne haragudj mennem kell, most hív a Vice President! See you!
- Viszlát

Nem bírom ezt a pasit. Tényleg a maximumot hozzuk. 

Milyen szép a Parlament. Imádom ezt a várost. Százszor szebb, mint Zágráb. Emlékszem, kiskoromban is mennyit bringáztunk erre a családdal. Amikor még Apa is velünk élt. Jajj, ma este fel kell majd hívni még a húgom.

- Szia Gabi, mizu? Hogy telt a hétvége?
- Köszi, jól! Voltunk kirándulni Szofival.
- Anyánál mikor voltál a kórházban?
- Kedden. Próbáltam hívni tegnap, de nem értem el.
- Igen, én voltam nála akkor pont. Nincs jól. Ideges, hogy még mindig nem találták meg az okot. Bemehetnél hozzá.
- Igyekszem, de tudod amióta Kristóf elhagyott, és egyedül vagyok Szofival, semmire sincs időm.
- Értem, de Anyának fontos lenne. Bevihetnéd Szofit is. Máté is és én is meg tudjuk oldani, hogy minden másnap bemenjünk.
- Tamás, ne oktass már ki légyszi! Azért, mert igazgató lettél, és bent a cégnél mindenkinek parancsolgatsz…
- Gabi! Ne kezdd már! Csak Anya miatt…
- Tamás, nekem ehhez nincs kedvem most. Helló, majd beszélünk!
- Helló!

Nem értem Gabit. Miért ilyen hálátlan? 

Anya olyan sokat törődött velünk mindig. Emlékszem, vasárnap esténként sokszor rosszkedvű voltam a másnapi suli miatt. Ő segített bepakolni az iskolatáskám, és a ceruzáimmal bábozott nekem, hogy jobb kedvre derítsen. Na, az ikrekkel nekem is tanulni kell még, ha hazaértem.

- Hogy álltok srácok a matekkal?
- Nekem kész.
- Nekem is majdnem. De a második feladatnál elakadtam.
- És hány feladat van?
- Nyolc.
- Príma. Dávid, mi lett volna, ha segítséget kérsz Danitól? Szívesen segítek én is, de ha egy kicsit is fontosnak találnád a tanulást, már megcsinálhattad volna egyedül. Nem értem, 13 évesen miért nem lehet felfogni, hogy itt, hetedikben már nem lehet lazsálni. Ha Te nem veszed komolyan, nem fognak felvenni sehova. Miért nem veszel példát Daniról. Miért van az, hogy ő meg tudja csinálni, Te meg nem? Megmondom. Mert ő meg akarja csinálni. 
- Apa! Haggyá’ má’! Ez a matek nekem túl bonyolult. De akkor ne segíts, meg Dani se segítsen! Majd beírok Messenger-en az osztálycsoportba. Kösz, szia!
- Tomikám, szívem! Miért vagy vele ilyen szigorú? Ő nem lesz olyan, mint Te, vagy mint a Dani. Látod, hogy igyekszik, ne várd el tőle a maximumot!
- Drágám, nem erről van szó! Nagyfiú már, még sincs benne semmi kötelességtudat. Máté volt ilyen, és látod, nem vitte semmire... 
- Mi baj a bátyáddal? Tanár, szereti amit csinál és szeretik a gyerekek. Igaz, nem olyan maximalista, mint Te. De lehet, az nem is baj.
- Kösz. Ez jól esett. Mi lesz a vacsora? 

Úgy szeretném, ha megértenének. Csak jót akarok nekik.

Már csak 200 méter a kocsiig. Még egy utolsó sprint, egy kicsit még jobb legyen az átlagidő. Hadd lássák a haverok Strava-n, hogy milyen jól tartom magam. 

Cél. Még lihegve száll be a kocsiba. Irány haza. Pár óra és kezdődik egy újabb hét.

Indul a rohanás.