Erről nem nyitok vitát

Néhány évvel ezelőttig azt se, tudtam, hogy van ilyen. Vitaverseny.

Egy ismerősöm büszkélkedett vele pár éve, hogy gimnazista lánya egy nemzetközi vitaversenyen győzött. Úri huncutság, gondoltam.

Azóta több, nemzetközi iskolában tanuló tinédzser kapcsán is hallottam már róla, még mindig nem teljesen értettem. A napokban egy Spanyolországban élő és tanuló tizenhárom éves gyerek avatott be a részleteibe.

Lehet, hogy csak én voltam, vagyok tudatlan. Akkor elnézést. Á-nak vita és érveléstechnika órája van az általános iskolában. Arra most nem térnék ki, hogy Márk milyen lelkesen hallgatta Á. elmondását a tantárgyról, és utána milyen kérdéseket tett fel annak kapcsán, hogy neki miért nem olyan a suli, amiket Á. mesélt. Most arra fókuszálnék, amiket megtudtam konkrétan a vita-témáról.

Vitaversenyeket tartanak nekik is. Egy-egy előre megadott témára készülnek fel a csapatok. Igen, csapatok. Több, előre megadott szerep van, valaki bevezeti a témát, valaki érveket sorol és reagál a másik csapat érveire, és valaki összegzi az elhangzottakat. Taktika van és technikák, amelyeket megtanulnak. A végén zsűri dönt, az érvelés minőségét, logikáját, a stílust, előadásmódot és az egymásra reagálást értékelve határozzák meg, hogy ki nyerte a vitát.

Nem azt, hogy kinek van igaza, hanem hogy ki vitázott jobban!

Nem akármilyen témákról vitáznak. Egyik kedvenc példám az volt, hogy meg kellene-e tiltani közintézményekben a rágózást. De volt komolyabb is, szigorítsuk-e a bevándorlási szabályokat Spanyolországban? Tizenkét évesen.

Néhány érdekes “szabályt” is megtudtam. Nem lehet személyes tapasztalatot behozni az érvelésbe, csak tényadatokat (igény esetén forráshivatkozással). Emiatt az adott témába a gyerekek értelemszerűen nagyon mélyen bele is ássák magukat, kutatnak, adatokat gyűjtenek. Van lehetőség megkérdezni vagy kérdőjelezni az “ellenfelet”, de ha egy kérdést felteszel, arra akármilyen választ kapsz, Te már nem reagálhatsz sehogyan. Pontos időkeret van. Nem emlékszem pontosan, de talán 5-5 perc a bevezetésre, 2x2x6 perc az érvekre és ellenérvekre, végül 2×4 perc az összegzésre. És ha jól értettem, 10 másodperces tolerancia van. Ha valamire 4 perc az időkeret, akkor 3:50 és 4:10 között kell végezned. Se több, se kevesebb.

Na de a lényeg:

Egy adott témában mindkét vélemény melletti érvelésre fel kell készülnie mindkét csapatnak előre. És sorsolással döntik el, hogy ki melyik válasz mellett fog érvelni.

Érted? Nem egy igazság van. Hanem arra tanítják őket, hogy egy-egy kérdést minden (mindkét) nézőpontból megvizsgáljanak. Igazán tanulságos volt, mikor csodálkozásomra Á. elmondta, hogy ez milyen hasznos neki akkor, amikor érvelni kell. Hiszen nagyon felkészült a másik csapat “véleményéből” is, tudja, hogy mire számíthat tőlük és emiatt mire kell a saját érvelésében a hangsúlyt helyezni.

Próbáltam átgondolni, mi mindent tanít ez a gyerekeknek. És aztán átgondoltam, hogy egy-egy témával kapcsolatos gondolataimban ezek mennyire vannak meg.

Empátia és nyitottság – véleménybuborékokban élünk. Az algoritmus tolja elénk a híreket, cikkeket, véleményeket. Amelyek megegyeznek a sajátunkkal. Nyitottak vagyunk-e felkutatni, megkeresni, megismerni az ellentétes véleményeket? Képesek vagyunk-e belehelyezkedni a vitapartner helyzetébe?

Megj: Egy korábbi posztomban már használtsm ezt a képet. Ha különböző nézőpontról, és egymásra való nyitottságról van szó, mindig ez jut eszembe

Felkészültség és tényszerűség – határozott véleményem van. Zsigeri megérzésem. Nem kell hosszú adatsor vagy elemzés. Tapasztalt vagyok, hagyatkozhatom a megérzéseimre. Biztos? Nem lehet, hogy a részletek ismerete segítene jobb döntést hoznom? Nem lenne erősebb az érvelésem, ha több tényadattal támasztanám alá?

Rendszerezett gondolkodás, meggyőző kifejezésmód – Nem az a lényeg, hogy hány érved van, vagy milyen hangosan mondod. Hogy van felépítve egy gondolatmenet, mennyire tudsz kapcsolódni korábban elhangzottakhoz? Milyen az előadásmód, mennyire vagy hiteles és önazonos az érvelésben?

Érvelés és logikus cáfolat – Mondom a tutit, nálam az aduász, vita vége, pont. Lehet kicsit szofisztikáltabban? Hogy rangsorold és sorold az érveidet? Hogy gyengítsd az ellenfeled érveit és hogy fogd ki a szelet a vitorlájából?

Milyen lehet a Bajnokok Ligája a vitázásban? Lehet, érdemes ezt tanulni? Meddig lehet eljutni intuitiv módon a vitázási képességekben? NBII Nyugati csoport? Miből tanulhattunk mi, X generációsok és milyen mintákat látnak az Alfa generációsok? Látnak egyáltalán valódi vitát manapság? Félek tőle, hogy kevesebbet mint kellene.

Pedig a vita jó. Az ilyen vita jó.

„A viták nem azért vannak, hogy eldöntsük, kinek van igaza, hanem hogy közelebb kerüljünk az igazsághoz.”

Karl Popper

Ha jól vitázunk, közelebb kerülünk az igazsághoz.

Mi lenne, ha így vitáznánk? Mókára fel!

Hozzászólás