Egy képzeletbeli középvállalat ügyvezetője nyugdíjba vonult. Hosszú kiválasztási folyamat után új ügyvezető érkezett kívülről. Fiatal, tehetséges vezető. Erős egyéniség, ambíciózus tervekkel.
A csapat pozitív várakozással fogadja. Még vetélytársa, a belső jelölt is “beáll a sorba”, elfogadva a tulajdonos döntését együttműködik az új vezetővel.
Hat hónapig mennek a dolgok, egy személyi döntés azonban felborítja az addig is ingatag egyensúlyi helyzetet, a középvezetők közül több is feláll. Úgy érzik, az új vezető nem a korábbi, általuk is képviselt szervezeti kultúrát képzeli el, határozott jövőképe eltér attól, ahogyan ők több évtizedig dolgoztak ebben a szervezetben. Felmondanak.
Hogyan tovább?
Híres, sokat ismételt idézet a Kis hercegből:
“Az emberek elfelejtik az igazságot! – mondta a róka – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért! […]
Mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat […]. Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
Kinek mi is a felelőssége? Ki mit tesz a rózsáért?
A rózsáért, aki itt a cég egésze, a munkatársak közössége.
Mit teszek, tehetek munkatársként?
Elfogadom a helyzetet. A tulajdonos döntött, meg van az új vezető, követem őt tűzön és vizen. Nagy a bizonytalanság a sok változás miatt, de ez természetes egy ilyen helyzetben. Néhány változás nem igazán tetszik, de vannak nagyon bíztató dolgok is. Újítani kell, örülök az új irányoknak.
Kivárok. Nem igazán tetszik, ami történik, de Rómát sem egy nap alatt építették fel. Adjunk időt az új vezetőnek! Kifejezetten nem tetszenek a legfrissebb fejlemények, de hagyjunk még időt, míg kiforrnak a dolgok. Hat-tizenkét hónap, és minden kitisztul. Azt féllábon is…
Elég! Én nem ilyen lovat akartam! Én nagyon kötődtem X-hez, aki tegnap felmondott. Most hogy ő is felállt, nekem nincs itt helyem. Még lehet hogy maradok, de csak kényszerből. Innentől rám senki ne számítson! Én sem számítok itt már senkire.
Mit teszek, tehetek (maradó) középvezetőként?
Én hiszek az új vezetőben. Szerettem X-et és Y-t is, sajnálom hogy felálltak, de ez az ő egyéni döntésük. Az élet megy tovább nélkülük is. Az új helyzethez alkalmazkodni kell. Az új vezető határozott jövőképpel rendelkezik, bízom benne, hogy azt el is tudjuk érni. Én örömmel csatlakozom ehhez az úthoz.
Nekem a közösség az első. Csalódott vagyok a változások miatt, szerintem nagyon rosszat tesz a közösségnek, de a célom, hogy ezt helyrehozzuk. Nem tudom, hogy az új vezetővel sikerül-e. Neki kell éreznie, hogy meg van-e a kellő támogatottsága. Vele vagy nélküle, én ezért a közösségért szeretnék dolgozni.
Én. Ezt. Így. Nem. Nekem ez a közösség egyet jelentett X-szel és Y-nal. Velük az utolsó lehelletemig, nélkülük egy tapodtat sem tovább! Holnap én is felmondok. Egyék meg, amit főztek!
Mit teszek, tehetek az új vezetőként?
Kitartok. Nincs itt semmi látnivaló. A kinevezésemkor egyértelművé tettem az elképzeléseimet. Nem jelent gondot, ha néhányan most leszálltak a vonatról. Én megyek tovább az utamon. Aki jön, jön. Aki nem, nem.
Uhh, ez kemény pofon volt. Változtatnom kell. Nem kicsit. Nagyon. Nehéz lesz visszaszereznem a közösség bizalmát, de menni fog. El kell ismernem az eddigi hibáimat, új eszköztárhoz nyúlnom és úgy folytatnom. Felelősséggel tartozom a közösségért. Csak akkor és úgy folytatom, ha ki tudom köszörülni a csorbát és közép távon minden rendben lesz. Nem vallhatok kudarcot. Ez a közösség annál többet érdemel.
Ha ennyire nincs meg az összhang, ezt nem szabad eröltetnem. A legjobb szándék vezérelt, hittem magamban. Az egyéni céljaimnál fontosabb ennek a közösségnek a sorsa. Volnának ötleteim a változtatásra, de félek hogy kudarcot vallanék. Azt nem tehetem meg a csapattal, hogy egy év múlva dobom be a törülközőt. Elég. Most. Sajnálom.
3x3x3
Három szerep, három hozzáállás. Pont annyi variáció, mint egy Rubik-kockában. Ott még az bonyolítja, hogy egy-egy elem állhat a kockában többféleképpen (kivéve a hat oldal középső mezőjét), de talán a fenti példák is még cizellálhatóak lennének. Nem hiszem, hogy könnyebb a feladvány mint egy Rubik-kocka kirakása. Én megtanultam pár éve egy egyszerű sémát, amivel ki tudom rakni a kockát. URU’L’UR’U’L, ez az egyik utolsó lépés. Vajon van itt is nyertes séma?
Van. Néhány előfeltétellel. Én hármat találtam.
Aki bent marad a játékban, az a megoldára kell törekedjen. Nem vezérelheti az egoja, az érzelmei, nem korábbi döntéseinek igazolása, nem igazának bizonyítása számít.
Ha mindenki be tud helyezkedni a másik helyzetébe és nem csak a saját nézőpontjából tekint a kialakult helyzetre. Megoldani a helyzetet csak közösen, bizalmi alapon lehet.
És a legfontosabb: ha egyértelmű és mindenkinek azonos a cél. A rózsa felnevelése. A közösség jövője.
Mi lenne, ha mindenki felelős lenne a rózsájáért? Mókára fel!
Ui: A poszt kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve. Vagy nem. Áldás, békesség!
milenneha 