Mit adtak Neked a rómaiak?

Olyan sok listát találni az élet követendő fő szabályairól. A vezetés tíz aranyszabálya! Három út a sikeres élethez! Öt biztos pont a boldogsághoz! Stb.

Idehozhatok én is egy listát?

A tegnapi igehírdetésről a Budai Református Gyülekezetből. Hallgasd meg itt, többet ad, mint amit én tudok róla írni.

Itt a bibliai idézet (Róm 12, 9-21), alatta az én olvasatom részletenként.

⁹A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, ¹⁰a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, ¹¹a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. ¹²A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. ¹³A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. ¹⁴Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok.¹⁵Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. ¹⁶Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.¹⁷Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. ¹⁸Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. ¹⁹Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr.²⁰Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”.²¹Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.

Nézzük:

A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.

“Törekszünk a jónak gyakorlására és rossznak elkerülésére.” Sok éve találkoztam ezzel a hitvallással a St. Andrea pincészetnél. Gondolom, ugyaninnen származik. Egyszerű szabálynak tűnik, de talán mégsem olyan könnyű követni. Talán ezért is fogalmaz csak így, hogy “törekszünk…”. Ha azt kérdezem meg magamtól egy nap végén, hogy csak jót cselekedtem-e és elkerültem-e minden rosszat, valószínűleg sokszor NEM lesz az őszinte felelet. De ha azt kérdezem, törekedtem-e erre, minden bizonnyal többször lesz igaz a napomra. Nem felmentés, inkább bátorítás. Törekedj követni a Te tudatos választásod szerinti jót! És elkerülni az értékrended szerinti rosszat!

A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. 

Ebből is egy dolgot emelnék ki. Azt, ami a prédikációban is kiemelésre került. A tiszteletadást. Gyakori kérdés, hogy kit kell tisztelnie az embernek. Az idősebbet, a hatalmasabbat? A sikeresebbeket, az ismertebbeket? Mindenkit. Ha egy idős hölgy készül átkelni a zebrán, talán a legtöbben lelassítunk és átengedjük. De ha egy biciklis futár közelít, én biztos ritkábban lassítok. Ez talán plasztikus példa. Na és mi a helyzet az egymás iránti tisztelettel? “Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten”, igaz? Mennyire tiszteled ellenfeled, vitapartnered, adott esetben ellenséged? Természetes reakció, hogy majd ha azt érzem, hogy ő így vagy úgy viselkedik velem, akkor én is megteszem. Lehetünk ebben egymást megelőzők?

A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 

Reménység. “Az az igazán szegény, aki már ígérni sem tud”, tartja a mondás. Az az igazán elkeseredett, aki már reménykedni sem tud, mondanám ennek analógiájára. Cinikusan hangozhat, de nem tartom annak. Hiszek benne, maga a tény, hogy reménykedhetünk, már nagyszerű ajándék. Pilinszky Jánostól olvasok most épp egy koncentrációs tábor napjairól. Na ott, ott talán már nem lehetett reménykedni sem. Nekünk, a köztünk legrosszabb helyzetben lévőnek is (remélem) megadatik a remény. Örvendezzetek!

Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok.

Hú. Nemrég beszélgettünk egy társaságban. Valaki felidézte egy komoly csalódását egy harmadik személyben. Mély dolgokat is érintettünk, és egyszer csak valaki ezt a kérdést tette fel: “Képes voltál megbocsátani vagy akár hálás tudsz-e lenni neki, amiért ezt a tapasztalatot megszerezted?” Elcsépelt mondás, hogy a kudarc mindig egy lehetőség a tanulásra.Jól hangzik, de nem könnyű mindig így megélni egy-egy helyzetet. De emberi kapcsolatainkban talán még nehezebb. Én most meg tudnék nevezni egy konkrét személyt úgymond üldözőmként. Gyakorolni fogom, hogy áldani tudjam…

Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. 

Néha könnyű ennek megfelelni. Többnyire evidensen örülök mások sikerének. De azért előfordul, hogy nem százszázalékos az örömöm. Mert nekem is sikerülhetett volna, mert én is megérdemeltem volna. Együtt sírni talán még egyszerűbb. Bár néha erősebb a “nekem is meg van a magam nehézsége” gondolat. Talán ebben is lehetünk egymás megelőzők (ld fentebb).

Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.

Nincs ilyen lista alázat nélkül. Nemrég hallottam a magabiztos alázat fogalmáról. Új kedvencem. Én azt nehezen tudnám elfogadni, hogy ne higyjek a saját bölcsességemben (vagy más pozitívnak gondolt tulajdonságomban), igenis hiszek a magabiztosság fontosságában. Én úgy szeretném érteni ezt a szakaszt, hogy magabiztosságod legyen alázatos, és ne legyen nagyratörő. Vékony jég.

Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. 

Békesség. Ha lehetséges. Amennyire tőlünk telik. Apósom sosem vezetett. Mikor mellettem ül az anyós-(illetve após)ülésen, gyakran szídja a forgalomban a többi sofőrt. Nem tudja, hogy épp nem a másik totojázik, hanem én hajtok gyorsabban a szabályosnál, vagy a másiknak van elsőbbsége és szabályosan kanyarodik ki elém, gyakran szídja őket ok nélkül. Magamban mosolygok, és néha elgondolkodom, hogy én hányszor vagyok indokolatlanul békétlen a környezettemel. Nem egyszer.

Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.

Lehet, hogy magasztosan hangzik, de erre azt hiszem, csak annyit tudok írni, hogy ez már krisztusi erény. Hiszek a mosoly erejében. Hiszek benne, hogy az ember mosolya fertőző. Hogy ha rámosolyogsz másokra, akkor azok arce is mosolyra fog görbülni. De hogy a rossz, képletesen mondjuk egy üvöltöző, acsarkodó arc is mosolyra fordítható-e? Hát…

Így.

Az én “aranyszabályaim” a tegnapi prédikációból.

A lényeg most jön. Ahogy a prédikációban is elhangzott. Nem az a kérdés, hogy pontosan hogy szólnak a fenti bibliai sorok. Nem az a lényeg, hogy én mit emeltem ki belőle. Az a lényeg, hogy Téged mi szólít meg belőle. Mi az, amivel Neked dolgod van ezek közül? Mi az, amelyikben Te fejlődhetsz, amivel Te több lehetsz?

A fenti sorok a Biblia “Pál levele a rómaiakhoz” könyvéből származnak.

Adekvát a kérdés, mit adtak Neked a rómaiak? Ld még Bryan Élete.

Mi lenne, ha átgondolnád? Mókára fel!