Csakazértis

F*ck cancer, mutatta Svédországban élő barátom, Sanyi a karkötőjét 2018 decemberében, miután hosszan megöleltük egymást. Nem sokkal korábban mindketten találkoztunk a rákkal, szerencsére idejében diagnosztizálták, kezelték és úgy tűnik mindkettőnknél rendben minden azóta is. A karkötője elsősorban egy kezdeményezés támogatásáról szól, amely a szűrések, a megelőzés fontosságára hívja fel a figyelmet, de a gesztusban, ahogy megmutatta nekem akkor, benne volt az érzés, hogy ő “csakazértis” legyőzi a kórt.

F*ck COVID – éreztük, gondoltuk, mondtuk 2020-ban elég sokan, elég sokszor.

Amikor már úgy éreztük, hogy mindenünket a pandémia határozza meg, korlátoz minket – szinte – mindenben a vírus, ellehetetlenít egy csomó dolgot, amely nélkül elképzelni sem tudtuk volna az életünket. Mikor már minden beszélgetést ezt tematizált, sokszor támadhatott az emberre az érzés, hogy ezt nem hagyhatjuk! Nem, “csakazértis” muszáj kontrollálni az életünket!

A vírushelyzet és annak gazdasági következményei nagyon komolyak a szerte a világban. Minden egyes ember életét megváltoztatta, de nem hiszem hogy 5-10, maximum 20%-nál többnek okozott olyan változást, amelyen egy “csakazértis” ne segítene, ne segíthetett volna. Vagyis tíz olvasóból nyolc-kilencnek érdemes továbbolvasni.

Március 12-én találkoztunk a hazai korlátozások bejelentése előtt utoljára a szüleimmel és testvéreimmel. Addigra már Európában is masszívan jelen volt a vírus, számítani lehetett a magyarországi hatásokra is. Öcsém, Zsolti a családban a lepesszimistább általában, de most nem csak emiatt látta nagyon borúsan a jövőt. A zeneiparban dolgozik, fesztiválokon színpadmesterkedik, illetve zenekaroknál menedzser, turné-menedzser. Az egyértelmű volt már ekkor is (még ha egyikünk sem gondolt arra, hogy gyakorlatilag az egész évben érvényes korlátozások lesznek), hogy az ő iparágát jelentősen sújtani fogja a vírus. El volt keseredve, teljes bizonytalanságban volt. Próbáltuk vígasztalni, valami bíztatót mondani, de – érthetően – nem igazán jártunk sikerrel. Eltelt pár hét, a helyzet még komolyabbá még kilátástalanabbá vált. De Zsolti lépett. Az első hullámban az Auchan-ban vállalt házhozszállítós munkát, teherautót vezetett és cipekedett. A második hullámban egy egészségügyi cégnél helyezkedett el, COVID-teszteléseknél végzett adminisztratív munkát. Reggel ötkor kelt, sokszor előző este tudta meg, hogy hova kell mennie hajnalban, de bevállalta. Évek óta súlyfelesleggel küzd, párszor nekiugrott az U100 projektnek, bemenni száz kiló alá, most az eddigieknél komolyabb rászánta magát. Ennek érdekében – ha már nem kellett egész nyáron és minden hétvégén állandóan éjszakáznia – rendszeressé tette a mozgást is, alig győztem like-olni az Insta posztokat. Erre értem azt, hogy Zsolti “csakazértis” üzemmódba került. Szilveszter napján összegezte az évét. 203 edzés az év folyamán, december 31-én 99,9 kg (pedig a karácsonyi asztalnál nem volt diéta ezt tanusíthatom) és elmondása szerint jövedelemben is alig esett vissza tavalyhoz képest. Röviden: F*ck COVID! Zsolti, le a kalappal!

Az idén olimpia. Tokyo 2020. 2021-re halasztották, de “csakazértis” 2020 a neve. Nyilván nem ezért tartják meg a játékok nevét, de szerintem jól jelképezi, hogy az olimpiát nem lehet legyőzni. Nemrég hallottam a MOB elnökét nyilatkozni erről. Azt hozta példának, hogy az olimpiai mozgalom az elmúlt évtizedekben megbírkózott a terrorizmussal (München) és a hidegháborúval (Moszkva és Los Angeles) és most meg fog bírkózni a pandémiával is. Úgy legyen! Biztos más lesz ez az olimpia, még az is lehet, hogy nézők nélkül rendezik majd meg, de ettől még minden bajnok nyakában ott lesz az aranyérem. Lesznek köztük olyanok, akik épp a halasztásnak köszönhetik majd a címet, és lesznek biztos olyanok is, akiknek így, egy évvel később még nehezebb lesz megnyerni az aranyat, a “csakazértis“-győztesek.

Nekem a Mikulás hozott egy karkötőt. Eggyel szalonképesebb, mint Sanyié. Annyi van ráírva, hogy “minden hullám része az óceánnak”. 2020-ban jutott mindannyiunknak a hullámokból. Ha jól körülnézünk, biztosan mindenki környezetében van ember, aki élni tudott a “csakazértis” erejével és ezáltal jutott át nagy hullámvölgyeken, vagy ért fel akár jelentős hullámhegyekre. Bízzunk benne, hogy ezek a hullámok most már csendesülnek, de legyen az ő példájuk lecke arra, hogy a jövőben bármilyen hullám jön is, egy “csakazértis” segít Neked is kilábalni.

Itt az új év! De milyen lesz? Nehezen fog indulni, még hónapokig együtt élünk a vírussal, (szinte) mindenkinek lesz oka a valamilyen komolyságú sebeit nyalogatni utána. Nem lepődnék meg, ha még hozna meglepetéseket a vírus orvosilag, és várhatóan a közvetett gazdasági hatások is csak később érződnek majd. Emellett biztos vagyok abban is, hogy mentálisan is lesz az egy év ilyen-olyan karanténnak össztársadalmi negatív hatása. (Ha van ilyen, hogy össztársadalmi mentális hatás). Szóval, ez az év sem lesz egyszerű. De majd jönnek a milenneha olvasók, előveszik a “csakazértis“-üket, és egycsapásra megváltozik az év! Ugye? [Ha tetszik ez az ötlet, küldj nekem egy üzenetet, kommentet ennyivel: #csakazertis2021]

Találtam még egy Nietsche idézetet: “Minden sorsdöntő dolog egy <csakazértis>-ből jön létre.” Na, mondom én! Illetve mondja Nietsche.

“Csakazértis” Új Évet Kívánok!

Mi lenne, ha “csakazértis” azzá tennénk? Mókára fel!