Arra buzdítalak, hogy Te is írj! Gondolj át egy Téged mostanában foglalkoztató témát, vesd “papírra”! Ha csak Magadnak teszed is, élvezni fogod, garantálom. De ha van kedved inspirálni másokat, vagy a “nyílvánosság” erejével még jobban kitárni a lelked/elméd, és élni az “öt perc hírnév” lehetőségével, gyere és legyél vendégszerző a milleneha-n! (Írni kell ha meghalunk is, írjunk hát az angyalát!)
Fördős Kata vendégposztja:
Szeretek vendégeskedni, nemcsak azért, mert kedves emberekkel lehetek együtt, még csak azért sem mert finom falatokkal várnak és lehetőség van beszélgetni, örülni, játszani, hanem mert felhőtlenül, felelősség nélkül tölthetem az időt.
Nem nekem kell gondoskodnom, hogy minden rendben legyen, nem kell figyelnem kiürült tányérokra, poharakra, a meghívottak jól létére, nem én vagyok a „főnök”. Szemlélődhetek, lehetek csendben, de beszélhetek is, elmehetek, ha úgy érzem elég volt, de maradhatok is, ha az esik jól.
A „munka” a vendéglátómé. Így vagyok ezzel az írással is. Bár érzem a súlyát a szavaimnak, de nem nekem kell gondoznom a blogot, nem kell minden poszt előtt megmerítkeznem önmagamban, nem én vagyok, aki minden alkalommal mélybenéz.
De én vagyok, aki meghatottan olvasom Balu gondolatait, és most szeretném megajándékozni a sajátjaimmal.
Már kislánykoromban – ami jó rég volt – megtanultam, hogy szép, jó, okos, ügyes vagyok, nem tudok mindennek és mindenkinek megfelelni és nem is kell. Most túl a hatvanon már tudom, hogy ezekkel a szavakkal különlegessé tettek és békességet nyújtó útra indítottak.
Így hát egy kis útraval(l)ó: nem kell mindig mélybenéznünk, nem kell újra és újra megrágnunk mi miért történt, vagy nem történt, nem kell naponta kutatnunk, mi miért alakult akár jól, akár rosszul. Legtöbbször elég „csak” élni, örülni, ölelni, szeretni….szeretni és nagyra becsülni önmagunkat, elengedni a maximalizmust, megtanulni nemet mondani saját (és mások) elvárásainknak.
Mert jó és értékes vagy, akkor is, ha nem teszel semmit, ha nem teljesítesz, ha nem felelsz meg, ha nem alkotsz nagy dolgokat, pusztán csak azért mert vagy, mert fényedtől, mosolyodtól gazdagabb lesz a világ. Mert az életed ajándék, áldás magadnak és nekünk, akik ismerhetünk, szerethetünk „csak úgy”.
„.. áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét.”
milenneha 